Sziasztok
:) Bocsi, hogy ilyen sok idő elteltével hozom a következő részt, de
nagyon sokat kell mostanábn tanulnom s hangulatom sem volt olyan
hűdeszuper. Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, csodálatosak vagytok.
Igyekszem úgy írni hogy elnyerje a tetszéseteket. Remélm a mostani rész
is tetszeni fo, bár szerintem nem lett a legizgalmasabb....5 komi után
jön a köveetkező rész! :) Puszi: Loren <3
8. fejezet
Nemsokára jött is Emilyn a capuccinonkkal. Amikor az asztalunkkoz ért, majdnem felbotlott a saját lábában. Látszott szegényen, hogy Justin jelenléte igen nagy hatást gyakorol rá. Mikor mindketten végeztünk kimntünk a kávézóból. Ismét körülvettek a paparazzik. Ordibáltak és folyton kattogtak. hozzánk legközelebb álló fotós rámordított, mikor már háromszori kérése ellenére nem fordultam oda:
- Te kis ribanc fordulj már ide, bazd ki én ezért pénzt kapok!
Jus egy hirtelen mozdulattal elengedte a karomat, a paparazzo-t pedig rákente falra. Erősen fogta, hogy az ne tudjon szabadulni.
- Figyelj te szemét, ha mégegyszer elkaplak, hogy ilyenekt mersz mondni egy lánynak, főleg Cathy-nek, esküszöm beverem a képed!- mondta Biebs idegesen, szinte belemászva, az akkor már mgrémült fotós arcába.
Még mindig nem engedte el, tudtam, hogy most akarja elintézni azt a mocskot.
- Justin, kérlek ne! Inkább mennjünk innen.- fogtam meg a vállát.
Szerencsére vette a lapot, elengedte a csávót és szitkozódva követett. A többi addigra már úgy is rég lefotózta az eseményeket. Láttam magam előtt a következő pletyka címet: "JUSTIN BIEBER MEGTÁMADOTT EGY ÁRTATLAN FOTÓST!" Beszálltunk a kocsiba és Jus már be is indította a motort.
- Miért kellett leállítanod? Simán szétvertem volna azt a seggfejet.- mondta dühösen.
- Tudom, de nem akarom hogy mégtöbb pletyka legyen róla, hogy balhéid legyenek. Már most tudom, hogy úgy fog lejönni az egész, hogy szét akartál verni egy fotóst oknélkül.- magyaráztam
- Nem hiszed el, hogy mennyire elegm van belőlük. Sehova nem mehetek és nem csinálhatok úgy semmit, hogy ne követnének. Még van képük ilyeneket is ordibálni neked! Valakinek ideje lenne rendbe rakni őket.
- Ugyanmár ne rágódj ezen. Ne foglalkozz az ilyenekkel. Megsem érdemlik.
- De semmi joguk nincs,hogy ilyenek ordítozzanak rád!- mondta.
Fogalmam sincs, hogy csak én hallottam-e rosszul, hogy a rád-on volt a hangsúly, de legszívesebben mosolyogtam volna, annyira aranyos volt ez tőle. Ötletem sem volt, hogy mostanában mi lehet velem, de határozottan megváltoztam. Persze jó irányba. Kicsit érzelmesebb lettem, mint az utóbbi tizenévben. Soha nem hittem volna, hogy egy ilyen személy, mint Justin Bieber, ennyire hatással lesz rám. Úgy éreztem, hogy egész Anglia megváltoztat, és persze a Wilkinson-ok is befolyással voltk rám. Nem is tudtam, mikor beszéltem utoljára illedelmesen, hogy mikor használtam a "köszönöm" és ehhez hasonló szavakat. Az egész 13 éves koromban kezdődött, amikor édesapámat, John Newstone-t sajnos legyőzte egy súlyos betegség. Mikor meghalt úgy éreztem cserben hagyott a remény, a hitem. Nagyon sokat jelentett számomra apám, így mindennap imádkoztam a felépüléséért. Amikor elment, nagyon nagy fájdalmat éreztem, úgy gondoltam az egész világ összeesküdött ellenem. Képtelen voltam feldolgozni az egészet. Akik szrettek és segíteni szerettek volna, azokat mind ellöktem magamtól. Nem is tudom hány éves korombn voltam utoljárra közelebbi viszonyban az édesanyámmal. Az apámmal kapcsolatos emlékképek felszínre törtek, könnybe lábadt a szemem.
Épp leakartam törölni egy könnycseppet az arcomról, mikor gondoltaimból Jus zökkentett.
- Cath, minden rendben?- mustrálta aggódva az arcom.
- Persze, csakhát eszembe jutott valami.- mondtam szipogva. Megálltunk egy autópálya melletti pihenőnél.
- Cathy, figyelj tudom, hogy nem vagyok neked valmi szimpatikus, de ha nyomja valami a szíved nyugodtan elmondhatod.- fordult felém komoly arccal.
- Igazából nem . Nagyon nincs semmi rendben.- próbátam visszatartani a sírást, hogy ne gondoljon hisztisnek, vagy ilyesmi, de valahogy nem tudtam. Kitört belőlem. Összemosódva láttam Justin aggódó arcát, lassan magához öleltés próbált lecsitítani, hajamt simogatva. (Igazából ez a jelenet valami nyála romantikus filmbe illett volna bele, nem az én életembe. Na, de ez van.) Körülbelül tíz prc elteltével megnyugodtam és elindulhattunk. Nemsokára beértünk Londonba.
Egy nagy épületnél álltunk meg. Nagyon szép volt és egyben modern is. Elegánsnak tűnt. Jussal bementünk. Belülről még gyönyörűbb volt, mint amire számítottam.
- Héj, miért hoztál ide? Mit fogunk itt csinálni?- kérdeztem.
- Sakkozni. A tánciskolákban azt szoktak.- válaszolta szemtelen vigyorral.
- Jajj, de nagyon vicces vagy!- forgattam a szemem. Majd utána mentem.
Nagyon szép volt az előcsarnok. Az előcsarnokból nyíltak az ajtók a tánctermekhez, valamint jobb oldalt kígyózott fel egy hosszú lépcső. Volt még gy recepcióféleség is, amely mögött egy 35 körüli barnahajú nő volt, épp telefonált. Mellette egy 15 éves lány volt, szintén barnahajjal. Amikor beléptünk, láttm a lányon, hogy felismeri JB-t, mert elsápadt, a következő pillanatban, pedig sikítva felénk rohant és megölelte Justin-t. Jó szorosan, szószerint majdnem megfullasztotta kedvencét. A lány sírt, Justin próbálta leszedni magáról, a pultos nő, pedig Jus segítségére sietett. Én meg csak megrökönyödve néztem az eseményeket. Még soha nem láttam ehhez hasonlót.
- Elnézést de a lányom, nagyon nagy rajongód.- fordult Jus-hoz a nő.
- Semmi gond.- mosolygott megkönnyebbülten. Gondolom örült, hogy végül nem fulladt meg.
-Kérhetnék egy aláírást?
-Persze, hogy hívnak?- kérdezte a barnahajú lányt,aki látszólag lenyugodott.
-A nevem May, és hatalmas Belieber vagyok.- mondta csillogó szemmel. Justin adott neki autogramot és képet is csinált vele. Utána az anyja, később megtudva Genevieve, odavezetett minket egy nagy, de egyszerű táncteremhez, ahol ott várt minket JB vagy 5 táncosa. kicsit sem voltam meglepődve, ááá dehogy.....
8. fejezet
Nemsokára jött is Emilyn a capuccinonkkal. Amikor az asztalunkkoz ért, majdnem felbotlott a saját lábában. Látszott szegényen, hogy Justin jelenléte igen nagy hatást gyakorol rá. Mikor mindketten végeztünk kimntünk a kávézóból. Ismét körülvettek a paparazzik. Ordibáltak és folyton kattogtak. hozzánk legközelebb álló fotós rámordított, mikor már háromszori kérése ellenére nem fordultam oda:
- Te kis ribanc fordulj már ide, bazd ki én ezért pénzt kapok!
Jus egy hirtelen mozdulattal elengedte a karomat, a paparazzo-t pedig rákente falra. Erősen fogta, hogy az ne tudjon szabadulni.
- Figyelj te szemét, ha mégegyszer elkaplak, hogy ilyenekt mersz mondni egy lánynak, főleg Cathy-nek, esküszöm beverem a képed!- mondta Biebs idegesen, szinte belemászva, az akkor már mgrémült fotós arcába.
Még mindig nem engedte el, tudtam, hogy most akarja elintézni azt a mocskot.
- Justin, kérlek ne! Inkább mennjünk innen.- fogtam meg a vállát.
Szerencsére vette a lapot, elengedte a csávót és szitkozódva követett. A többi addigra már úgy is rég lefotózta az eseményeket. Láttam magam előtt a következő pletyka címet: "JUSTIN BIEBER MEGTÁMADOTT EGY ÁRTATLAN FOTÓST!" Beszálltunk a kocsiba és Jus már be is indította a motort.
- Miért kellett leállítanod? Simán szétvertem volna azt a seggfejet.- mondta dühösen.
- Tudom, de nem akarom hogy mégtöbb pletyka legyen róla, hogy balhéid legyenek. Már most tudom, hogy úgy fog lejönni az egész, hogy szét akartál verni egy fotóst oknélkül.- magyaráztam
- Nem hiszed el, hogy mennyire elegm van belőlük. Sehova nem mehetek és nem csinálhatok úgy semmit, hogy ne követnének. Még van képük ilyeneket is ordibálni neked! Valakinek ideje lenne rendbe rakni őket.
- Ugyanmár ne rágódj ezen. Ne foglalkozz az ilyenekkel. Megsem érdemlik.
- De semmi joguk nincs,hogy ilyenek ordítozzanak rád!- mondta.
Fogalmam sincs, hogy csak én hallottam-e rosszul, hogy a rád-on volt a hangsúly, de legszívesebben mosolyogtam volna, annyira aranyos volt ez tőle. Ötletem sem volt, hogy mostanában mi lehet velem, de határozottan megváltoztam. Persze jó irányba. Kicsit érzelmesebb lettem, mint az utóbbi tizenévben. Soha nem hittem volna, hogy egy ilyen személy, mint Justin Bieber, ennyire hatással lesz rám. Úgy éreztem, hogy egész Anglia megváltoztat, és persze a Wilkinson-ok is befolyással voltk rám. Nem is tudtam, mikor beszéltem utoljára illedelmesen, hogy mikor használtam a "köszönöm" és ehhez hasonló szavakat. Az egész 13 éves koromban kezdődött, amikor édesapámat, John Newstone-t sajnos legyőzte egy súlyos betegség. Mikor meghalt úgy éreztem cserben hagyott a remény, a hitem. Nagyon sokat jelentett számomra apám, így mindennap imádkoztam a felépüléséért. Amikor elment, nagyon nagy fájdalmat éreztem, úgy gondoltam az egész világ összeesküdött ellenem. Képtelen voltam feldolgozni az egészet. Akik szrettek és segíteni szerettek volna, azokat mind ellöktem magamtól. Nem is tudom hány éves korombn voltam utoljárra közelebbi viszonyban az édesanyámmal. Az apámmal kapcsolatos emlékképek felszínre törtek, könnybe lábadt a szemem.
Épp leakartam törölni egy könnycseppet az arcomról, mikor gondoltaimból Jus zökkentett.
- Cath, minden rendben?- mustrálta aggódva az arcom.
- Persze, csakhát eszembe jutott valami.- mondtam szipogva. Megálltunk egy autópálya melletti pihenőnél.
- Cathy, figyelj tudom, hogy nem vagyok neked valmi szimpatikus, de ha nyomja valami a szíved nyugodtan elmondhatod.- fordult felém komoly arccal.
- Igazából nem . Nagyon nincs semmi rendben.- próbátam visszatartani a sírást, hogy ne gondoljon hisztisnek, vagy ilyesmi, de valahogy nem tudtam. Kitört belőlem. Összemosódva láttam Justin aggódó arcát, lassan magához öleltés próbált lecsitítani, hajamt simogatva. (Igazából ez a jelenet valami nyála romantikus filmbe illett volna bele, nem az én életembe. Na, de ez van.) Körülbelül tíz prc elteltével megnyugodtam és elindulhattunk. Nemsokára beértünk Londonba.
Egy nagy épületnél álltunk meg. Nagyon szép volt és egyben modern is. Elegánsnak tűnt. Jussal bementünk. Belülről még gyönyörűbb volt, mint amire számítottam.
- Héj, miért hoztál ide? Mit fogunk itt csinálni?- kérdeztem.
- Sakkozni. A tánciskolákban azt szoktak.- válaszolta szemtelen vigyorral.
- Jajj, de nagyon vicces vagy!- forgattam a szemem. Majd utána mentem.
Nagyon szép volt az előcsarnok. Az előcsarnokból nyíltak az ajtók a tánctermekhez, valamint jobb oldalt kígyózott fel egy hosszú lépcső. Volt még gy recepcióféleség is, amely mögött egy 35 körüli barnahajú nő volt, épp telefonált. Mellette egy 15 éves lány volt, szintén barnahajjal. Amikor beléptünk, láttm a lányon, hogy felismeri JB-t, mert elsápadt, a következő pillanatban, pedig sikítva felénk rohant és megölelte Justin-t. Jó szorosan, szószerint majdnem megfullasztotta kedvencét. A lány sírt, Justin próbálta leszedni magáról, a pultos nő, pedig Jus segítségére sietett. Én meg csak megrökönyödve néztem az eseményeket. Még soha nem láttam ehhez hasonlót.
- Elnézést de a lányom, nagyon nagy rajongód.- fordult Jus-hoz a nő.
- Semmi gond.- mosolygott megkönnyebbülten. Gondolom örült, hogy végül nem fulladt meg.
-Kérhetnék egy aláírást?
-Persze, hogy hívnak?- kérdezte a barnahajú lányt,aki látszólag lenyugodott.
-A nevem May, és hatalmas Belieber vagyok.- mondta csillogó szemmel. Justin adott neki autogramot és képet is csinált vele. Utána az anyja, később megtudva Genevieve, odavezetett minket egy nagy, de egyszerű táncteremhez, ahol ott várt minket JB vagy 5 táncosa. kicsit sem voltam meglepődve, ááá dehogy.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése