Sziasztok, máris hoztam nektek az új részt,remélem tetszeni fog. :) Pls komizzatok, ha tetszett. Na,de nem is húzam tovább az időt, jó olvasást! <3  Loren

Néhány óra repülés után meg is érkeztünk London repterére. A nyakam elgémberedett, mert kicsit elbóbiskoltam útközben. Nem is értem hogy tudtam elaludni a mellettem ülő horkoló pacáktól. Leszálltam a gépről és felvettem a bőröndjeimet, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki a teljes nevemet ordibálja.
- Catherine Elizabeth Newstone. Miss Newstone, erre jöjjön.- szaladt elém egy inas kinézetű  50 körüli pasas.
* Uramisten, hova kerültem *- gondoltam magamban amíg az inas kiragadta a kezemből a bőröndöket.
- Jöjjön hölgyem, a kocsi nem messze van.- mondta fontoskodva. Az akcentusa megmosolyogtató volt egy chicago-i kamasz számára, lehet hogy még egy angol tininek is. Odamentünk egy nagy ezüst mercédeszhez és betettük a csomagjaimat.
- Elnézést Miss Newstone, elfelejtettem bemutatkozni. Roger vagyok, a Wilkinson- család inasa.- mondta, kezet csókolt, majd mélyen meghajolt előttem.
Roger kinyitotta nekem illedelmesen az ajtót, majd becsukta utánam. Elég sokat utaztunk, még el is ültem a fenekem.
Amikor megérkeztünk elállt a lélegzetem. A kocsi egy gyönyörű kastélyszerűség előtt állt meg. A kastély zöld parkkal volt körülvéve, meseszép látvány volt. Amíg Roger a bőröndjimmel szenvedett, utasítást adott, hogy kopogjak be a nagy tölgyfaajtón. Elővettem a legbájosabb mosolyomat, már kopogni készültem, amikor egy zsémbes ragyásfejű öregnő kinyitotta a kaput, de úgy hogy az majd' kiszakadt a helyéről.
- Ááá, Miss Newstone már itt is van? Felkísérem a szobájába. Kisasszony, valahogy másképp képzeltem el magát.- mondta gúnyos hanglejtéssel, majd pukedlizni kezdett.
* Atyaég, ez tiszta röhej. Ez biztos csak egy álom. *- fordult meg a fejemben, majd követtem.
Két emeletet is mentünk, majd benyitott a legkisebb szobába, amit valaha láttam. Csak egy ágy, egy kisszék és egy szekrény volt benne, alig lehetett elférni.
- Helyezze magát kényelembe.- mondta ismét gúnyosan, majd kisietett a szobából.
Magamra zártam az ajtót és ledőltem az ágyra. El sem tudtam hinni, hogy anyám elküldött egy ilyen maradi, arisztokrata családhoz. Nem az én világom. A következő pillanatban kopogtak. Egy vöröses- barna hajú korombeli lány nyitott be, akinek a ruházata szerencsére 21.századi volt.
- Heló Cathrine. Vanessa McRae vagyok a szomszédból.- mondta majd meghajolt volna, de leállítottam.
- Nem kell meghajolnod, nem vagyok semmilyen  nemesi sarj.- fintorodtam el.- Nyugodtn hívj Cathy-nek.
- Nessie vagyok.- mondta.- Úgy féltem, mert itt alig vannak barátaim és azt hittem, hogy idejön egy kényes liba, de kellemeset csalódtam.- mosolyodott el.- A Wilkinson- család nagyon komolyan veszi, hogy nemesi vér folyik ereikben. Nem hiszem, hogy sokáig bírod majd itt. Gyere, mennjünk le a partra.- mondta.
Összeszedtem a cuccaimat és se szó se beszéd kiosontunk a Wilkinson- rezidenciáról, úgy hogy senki ne vegye észre....