7. fejezet
Justinnal csak úgy száguldottunk, mentünk vagy 220-szal az autópályán.
- Úristen Justin, szerintem ilyen gyorsan nem is szabadna menni.- pattogtam Justin mellett az ülésen.
- Jó, addig így fogok menni, amíg követnek.- válaszolta.
Hátra néztem és láttam, hogy tényleg követ minket két fekete kocsi.
- Hova fogunk menni?!!
- Nem tudom, kitalálok valamit.
- Ezek mindig ilyen pofátlanmódon követnek?
- Hát általában, ja. Köcsögök.
Elővettem a telefonomat és elkezdtem zenét hallgatni. Épp találtm egy Beatles- dalt, így azt hallgattam. Egész jó volt.
- Mit hallgatsz?- fordult felém Jus.
- Hmm...semmit
- Jó, hallgassuk együtt.- mondta majd félkézzel kihúzta a fülest a telefonomból. Természetesen a Beatles- dal üvölteni kezdett. Annyira megijedtem hirtelen, hogy felpattantam ijedtemben. Sikerült beverni a fejem. Justin röhögve csapkodta a kormányt.
- Mi olyan vicces, hülye? Inkább figyeld az utat!- mordultam rá.
- Jól van már nyugalom, Durcás Királylány.- mondta még mindig nevetve.- Komolyan szereted a Beatles-t?
- Nem igazán, csak most találtam a telómba.
- Ja, oké.- mosolygott mint a tejbetök.
-Most mit vigyorogsz???
- Ááá, semmit.
- Baj hogy ezt hallgattam?
- Mi? Nem! Végül is, h 1960- ban élsz még találkozhatsz is velük.
* Fú, de kötözködik!!! -.-" *
- Justin!!! Figyelj, kicsit lejjebb vehtnél az arcodból. Mit csináljak? Mondd csak, hallgassam a te zenédet??!
- Aha, én is azt szoktam. xd
- Te szoktad hallgatni a számaidat?
- Még karaoke-zni is szoktam.
Bekapcsolta a telefonját. Láttam hogy van 3 megnézetlen üzenete valami Ella Paige-től. Éreztem miközben én telefonját néztem, ő engem nézett. Tuti, hogy most valami kínos következik. Nagy nehezen levettem a szemem a telefonjáról és nem tudom miért, de mikor a szemébe néztem a fejem egyenlő volt a rák színével.
- Mi van?- kérdezte.
- Semmi, semmi.- mondtam és zavaromba beletúrtam a hajamba.
- Ja, aha. Látnod kéne, hogy milyen arcot vágtál.- nevetett.
- Hát, te sem vágtál jobb képet, bamba!- mondtam, majd kicsit meglöktem a fejét a homlokánál.
- Jó, keresek valamit....meg is van.
Amikor elkezdett aye-ezni szakadtam a röhögéstől. Tudtam, hogy ez csak a One Time lehet. Be kell vallanom, hogy soha nem gondoltam volna róla, hogy ilyen jófej.
Körülbelül egy óra mulva megálltunk az egyik Starbucks kávézó előtt. Egy csomó paparazzi vett minket ismét körül, Justinnal alig tudtunk bemenni a kávézóba. Amikor végre nagy nehezen bementünk, egy fiatal 20 éves körüli lány jött az asztalunkhoz, hogy felvegye a rendelést. Láttam, hogy amikor észrevette, hogy JBiebs van az asztalnál majdnem elájult. Rendesen le is sápadt.
- He...heló. Mit adhatok?
- Csak egy sima habos cappucino-t kérek.- mondtam
- Én is ugyanezt kérem...Emilyn.- olvast le Jus csábos mosollyal a lány nevét.
Szerencsétlen csak úgy kapkota a levegőt.
- Ju....Ju..Justin, ne haragudj kérhetek egy autogramot?- kérdezte, mjd Justin elé tett egy kiskönyvet ami tele volt Biebs képeivel.
- Persze, szívesen. Így jó lesz?: "Szeretettel Justin Bieber-től, a csodaszép Emilyn-nek, az egyik legnagyobb rajongómnak."
Ennél a pontnál tényleg azt hittem, hogy Emilyn szívrohmot kap. Hebegve elvette a könyvet és mámorosan eltántorgott.
- Mondd csak, minden lánnyl ezt csinálod? Élvezed, hogy zavarban lesznek tőled?
- Őszintén szólva elég jó érzés, hogy kb. 3 millió lánynak én vagyok az álma. Eddig még minden lánnyl, akivel így találkozgattam zavrban volt.- mondta nagyképűen.
- Hahaha...én nem.- mondtam diadalomittas mosollyal a fejemen.
- Khmm....én a tengerparton nem úgy láttam, ja és a kocsiban sem.- kacsintott rám.
* Hát ez hülye, soha nem tudna engem zavarba hozni. Nem is érzek iránta semmit...úgy igazán. *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése