Cseresznyevirág: 14.rész

14.rész

Nagyon jól elvoltunk, tényleg igazán jól éreztem magam vele.

Bár a tény egy kissé zavaró volt számomra, hogy majdnem megcsókolt.

Sőt, tudtam hogy megakarta tenni. Ha lányos zavaromban nem kelek fel az öléből, biztos vagyok benne,hogy

megtette volna.

Magamnak sem mertem bevallani, hogy igazából szerettem volna, hiszen tetszik nekem.
Amiután befejeződött nekem kínosnak mondható szóváltásunk, Jus karon ragadott és
kimentünk a hátsó udvarra.
Nagyon szép volt; ki volt világítva az egész.
Az udvar közepén egy körasztal volt két székkel; az asztal megkoronázója egy szál gyertya volt.
Ahogy így visszagondolok eszméletlenül romantikus volt,
bár akkor még kicsit nyálasnak tartottam.
Justin illedelmesen kihúzta nekem a széket, hogy letudjak ülni,
majd gőzölgő kajával jött vissza és egy szál vörös rózsát
nyomott a kezembe.
-Tessék ez a tiéd.-tette zsebre a kezét helyet foglalva velem szemben.
- Köszönöm.- szagoltam bele mosolyogva a virágba.- Most egyébként
ezzel akarsz lekenyerezni, hogy megnyerd a fogadást? Arra várhatsz, hogy bevallom
hogy igazából odavagyok érted!
- Épp most vallottad be, baby.-mosolygott győztesen.
-Pff..ez..ez csak példa volt! Már hogy lennék odaérted?! Hagyjad már!!
-háborodtam fel a végén kínosan felnevetve.
- Hát, eddig egyszer sem úgy tűnt, hogy nem!- húzogatta idegesítően a szemöldökét.
- Egyébként minden barátodat idehozod?? Mármint lány barátaidat?
- próbáltam terelni a témát.
- Eddig csak Téged és....Selena-t.
-válaszolta lesütött szemmel, megakadva a lány nevénél.
Láttam a fájdalmat a szemében, tudtam hogy mennyire sokat jelentett
neki ez a lány és, hogy elég megviselte őt a szakítás.
Füvekhez nyúlt és olyan káros anyagokhoz, amikhez nem szabadott volna.
Szerencsére akkor már nem volt olyan állapotban, amikor én barátkozni kezdtem vele.
De tudtam, hogyha ne adja Isten mégegyszer lenne ilyen helyzet,
én ott lennék mellette és segítenék kimászni belőle.
-Oh, értem.- mondtam lehetőleg úgy, hogy ne lehessen kihallani belőle a meglepettséget.
Mármint azért voltam meglepődve, hogy ugyanazon a "lapon"
említett volt-barátnőjével,
aki szinte az életet jelentette Justin számára.
Igazából egyikőjüket sem kedveltem azelőtt túlságosan, de azért olvastam bulvárt...
Akkor jöttem rá, hogy, ez a gyerek tuti, hogy többet érez irántam puszta barátságnál.
(Nem nagyképűségből mondom.)
Tudtam, hogy Ő ilyen dolgokban nem szórakozna csak úgy egy lánnyal.
Viszont udvarias és jólnevelt, szóval meghagyta a tisztes
távolságot a barátság-és szerelem-zóna között, amíg én azt nem mondtam, hogy léphetünk.
Ez még ekkor nem következett be.
Hihetetlen, hogy lassan már 1 hónapja ismerjük egymást és Ő rendíthetetlen.
Pedig az elején akkora egy bunkó voltam vele.
Elgondolkodtam, hogy adhatnék neki legalább egy esélyt...