Sziasztok!:)
Gondolom már megszoktátok, hogy a végére írom a szöveget, de most ez kivételes alkalom, hiszen elérkeztem a 20.részhez. Ha hiszitek, ha nem: ez nekem óriási dolog, mivel ez az első blogom. Nagyon szépen köszönöm a komikat és a feliratkozókat is. Igérem, nem fogok csalódást okozni nektek! Szép nyarat igyekezzétek kipihenni magatokat. Jó olvasást, remélem tetszeni fog a rész! (Igyekeztem hosszúra írni,de hát..:/)
Puszi: Loren♥
20.rész
Justin-nal nagyon jó volt a parton lenni, nem volt a legmelegebb és kicsit fújt a szél, de arra, hogy egy órát elsétálgassunk ott és hülyéskedjünk,arra ideális volt.
- Cathy, komolyan lehet hogy meg fog ijedni, ha ilyen gyorsan rárontasz ezzel a kérdéssel.-mondta Justin miközben haladtunk az autópályán.
- Tuti nem fog, már megszokta, hogy ilyen vagyok, különben is nem vagyok annyira vadállat.-válaszoltam.
- Hát, annyira nem!
- Mi? Szerinted egy őrült vagyok? Jó megjegyeztem. Mondhatom jó pasi vagy, először a kocsidat félted (?!) a barátnőd helyett utána meg le vadállatozol. Kössz szépen!-bigyesztettem le az ajkam és bevágtam a durcit.
- Jaj Cath, nem úgy gondoltam,te is tudod!-mondta szemembe nézve levéve a sztrádáról a tekintetét.
- Igen.- rebegtettem meg a szempilláimat és igyekeztem eltalálni valami, olyasmi hangot, mint aki mindjárt elbőgi magát a meghatottságtól. Mindketten felnevettünk.
~*~
- Na, de most meséld el hogy történt!-kérleltem barátnőmet.
Oké, tény nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem, de azért nem voltam olyan ijesztő. Vagyis igyekeztem kevésbé ijesztőnek tűnni. Ezért azt a megoldást, hogy berúgom az ajtaját, elvetettem, pedig először frappánsnak tűnt. Azt választottam, hogy szépen bekopogok ezzel a mondattal: "Mi az, hogy Justin előbb tudja?! Hogy történt? Áááá, mesélj el mindent!- és ehhez hasonló kitöréseimmel hoztam frászt legjobb barátnőmre. Komolyan megijedt, először azt se tudta, hogy mi a francról beszélek. Pedig igyekeztem, Justin tanácsait követni és nem megijeszteni. Amint elmondtam neki, hogy: "Hát, Niall-ről te bolond!" Azonnal felcsillant a szeme, elpirult és turbósebességgel felráncigált a lépcsőn. Mindketten lehuppantunk az ülőgarnitúrára és elkezdte a mesélést.
- Szóval úgy volt, hogy amikor még régebben, amikor azt mondtam, hogy az uncsitesóméknál vagyok Manchester-be igazából Niall-lel találkozgattam.-itt kicsit félve összehúzta a szemét, mert gondolom félt a reakciómtól.
- Nyugi, nem kell tartani a reakciómtól.-nyugtattam meg és hogy ezt hangsúlyozzam megöleltem. Na jó, lehet, hogy egy kicsit erősebb volt szorításom a kelleténél. Jól van na, de egy kicsit bántva éreztem magam emiatt, hogy nem mondta el.
- Amúgy mikor szeretted volna nekem elmondani?-sóhajtottam.
- Hát..izé nem tudom, féltem, hogy haragudni fogsz.-tördelte a kezét. Komolyan már azt hittem, hogy eltöri valamelyik ujját.
- Jaj Istenem. Miért haragudtam volna?
- Hát, nem tudom, de azt igen hogy olyan jó barát vagy és úúúgy szeretlek!-ölelt meg most Ő.
- Én is Téged.
- Niall azt mondta, hogy szívesen megismerkedne veled, ha már így legjobb barátok vagyunk mi ketten. Akkor megismerhetnéd a többi 1D-s srácot is. Meg beszéltem Natalie-val is, neki holnap lenne jó, már le is fixáltuk az időpontot, remélem ráérsz.-kacsintott egyet.
- Szóval úgy volt, hogy amikor még régebben, amikor azt mondtam, hogy az uncsitesóméknál vagyok Manchester-be igazából Niall-lel találkozgattam.-itt kicsit félve összehúzta a szemét, mert gondolom félt a reakciómtól.
- Nyugi, nem kell tartani a reakciómtól.-nyugtattam meg és hogy ezt hangsúlyozzam megöleltem. Na jó, lehet, hogy egy kicsit erősebb volt szorításom a kelleténél. Jól van na, de egy kicsit bántva éreztem magam emiatt, hogy nem mondta el.
- Amúgy mikor szeretted volna nekem elmondani?-sóhajtottam.
- Hát..izé nem tudom, féltem, hogy haragudni fogsz.-tördelte a kezét. Komolyan már azt hittem, hogy eltöri valamelyik ujját.
- Jaj Istenem. Miért haragudtam volna?
- Hát, nem tudom, de azt igen hogy olyan jó barát vagy és úúúgy szeretlek!-ölelt meg most Ő.
- Én is Téged.
- Niall azt mondta, hogy szívesen megismerkedne veled, ha már így legjobb barátok vagyunk mi ketten. Akkor megismerhetnéd a többi 1D-s srácot is. Meg beszéltem Natalie-val is, neki holnap lenne jó, már le is fixáltuk az időpontot, remélem ráérsz.-kacsintott egyet.
- Oké.-próbáltam visszakacsintani, de elèggè olyan lehetett, mintha belement volna valami a szemembe. Soha nem tudtam normàlisan kacsintani, fogalmam sincs mièrt.
- Öhm, mi ment bele a szemedbe?
- Nessie,ez kacsintàs lett volna!
- Ja, ìgy kacsintasz?-kèrdezte majd' megszakadva a nevetéstöl.
Kaptam egy sms-t Justintól.
- Bocs, mennem kell Justin még talàlkozni akar velem.-mondtam felvève a táskámat.
- Oké.-biggyesztette le a száját.- Lekísérlek.
Kiléptünk a házból,ahol már Justin várt rám.
- Úúú, szia Justin!- ölelte meg erősen Nessie. Le sem tagadhatná, hogy Belieber.
- Szia Ness. Hogy vagy?-mosolygott Biebs kedvesen.
- Jól. Köszi, és te?
- Hàt, az az igazsàg, hogy Cath kikèszít,de ki kell bírnom.
- Haha, olyan vicces vagy!- mondtam.- Tudod mit? Ha annyira megeröltetö velem lenni, akkor nem muszàj jàrnunk.
Igen, tényleg eléggé rosszul esett amiket azon a napon mondott.
- Na èn mentem. Akkor holnap.- eröltettem magamra egy mosolyt és megöleltem legjobb baràtnömet, majd elmentem.
- Héj Cathy, ne csinàld màr, csak vicc volt.- szaladt utánam Jus ès megragadta a csuklómat.
- Azért néha tudhatnád, hogy hol vannak a határok.-fordultam felè dühösen.
- Igen tudom, bocs tényleg!-mondta egy csókot lehelve szàmra.
- Na ès mièrt hívtàl ide?- kèrdeztem kicsit megenyhülve.
- Az a helyzet, hogy egy kis idöre vissza kell mennem az USA-ba. Scooter mondta, hogy muszàj felvennünk egy új szàmot. Körülbelül 5 napot, vagy 7-et leszek ott. Bulizok egy csomót ès felszedek nèhàny csajt.
Minden vèr kiszaladt a fejemböl.
- Nyugi màr csak vicc volt!
- Hanyadszorra is mondod ezt ma? Bieber, tènyleg hagyjàl békén. Nyugodtan bulizz amennyit csak akarsz. Nem kell azon görcsölnöd, hogy esetleg "kikészítelek" vagy ilyesmi! Azok a csajok hàtha értékelni tudják ezeket a marha jó vicceidet!-mondtam ellökve a kezét.
Elindultam, úgy éreztem nem bírom tovább.
- Cath, hallgass màr meg!- àllt elèm Justin.
- Mit nem lehet érteni azon, hogy hagyj békén?-ordítottam a képébe könnyes szemmel.
- Hagylak! Pedig szeretlek!-mondta dühösen és elment.
Azt hittem, hogy ott helyben elbőgöm magam. Hogy lehetek ekkora hülye?! Ő csak viccelt, bár kicsit erősebben a kelleténél. Tudtam, hogy szeret, és azt is tudtam, hogy én viszont. Jó kiinduló pontja volt a kapcsolatunknak: Alig pár hete járunk, de már össze is veszünk az én hülye megsértődésem miatt! Nem mintha magamat akarnám védeni, de neki sem kellett volna ilyeneket mondania. Oké, kemény csajnak tűntem meg minden, de igazából elég érzékeny lelkem van, néha túl is reagálom a dolgokat. Mint például most ezt. Ha egy jót röhögtem volna rajta, akkor nem lett volna ez.
"Haza" értem, magyarul a Wilkinson-rezidenciára és próbáltam nem elsírni magam. Amikor beléptem az ajtón, épp akkor jött ki Margaret a hall-ból.
- Milyen volt a napod?-csevegő hangon.
- Rémes.-suttogtam lesütött szemmel és már jött is az első könnycsepp.
- Mi a baj Kincsem?- lépett elém aggódva és átölelt.
- Mindent elrontok mindig!- most már nem tudtam megálljt parancsolni könnyeimnek.
A következő egy órában mindent elmondtam neki, töviről-hegyire és ki is sírtam magam rendesen. Azért jól esett, hogy az Angliában eltöltött idő alatt kaptam egy olyan pót-anyukát, mint Mrs. Wilkinson.
- Hát szerintem, ha visszajön meg fog enyhülni meglátod!- mondta.
- Nem hiszem, lehet hogy ezt már egy életre elszúrtam.- töröltem le véglegesen könnyeimet.
- Higgy nekem, ha ez a fiú Téged igazán szeret, akkor nem fogja kibírni nélküled.- nyugtatott meg.
- Remélem.-mondtam egy kósza mosoly kíséretében. Csöngettek.
- Várj, lemegyek és megnézem ki az!-mondta Marge.
Ameddig lement én felnéztem Twitter-re. Justin nem posztolt ki semmit...még. Amióta Justin-nal találkoztam eléggé megnőtt követőim száma, pedig még azt nem is tudták, hogy járunk. Jobb is, hogy nem árultuk el a kapcsolatunkat, még túl korai lenne és hát szerintem Justin rajongói sem repdesnének az örömtől. Hirtelen felindulásból ezt írtam ki: "@cathynewstone: "Már most hiányzol. Sajnálom."
Ebből még csak nem lehet annyi probléma, hiszel azt se tudják kire utalok. Tévedtem. Ezek a rajongók komolyan mindent tudnak, de erre csak akkor jöttem rá, mikor Justin is kiírta ezt: "@justinbieber: A valaha volt legrosszabb nap. #sajnálom" Egyből elkezdtek támadni, hogy mit csináltam a kedvencükkel és Justin-t is ostromolták, azzal, hogy van-e köztünk több a barátságnál. Igyekezett nem reagálni rájuk és én is próbáltam figyelmen kívül hagyni az engem sárgaföldig lehordó rajongók bosszankodását.
Nessie lépett be a szobába:
- Hallottam...-ölelt át szorosan és leült mellém az ágyra.
- Honnan.
- Justin mondta, felhívott. Nézd, igen nem ismerem annyira, mert én is csak egy Belieber vagyok, de hallottam a hangján, hogy nagyon megviselte az egész és tuti, hogy szeret Téged.
- Én is szeretem Őt.-suttogtam.
- Olyan hülye vagyok, kiírtam a Twitter-re valamit, erre Jus is kiírt és most mindkettőnket ostromolnak.
Nessie a laptopom fölé hajolt és tanulmányozni kezdte a Twitteremet.
- Ezt nézd!-kiáltott fel hirtelen!: "@belieber4ever: @justinbieber: Többet érzel @cathynewstone iránt, mint barátság?" "@justinbieber: @belieber4ever: Majd idővel kiderül. Magam sem tudom.."
Na jó, ez a mondat azért kicsit szíven ütött, bár mit is vártam, azok után, hogy olyan bunkón viselkedtem vele.
- Hallod ne szomorodj el, csak megakar védeni a rajongóitól!-próbált nyugtatni Ness.- Érthető, hogy még össze van zavarodva.
- Hagyjuk ezt a témát, inkább tegyünk be valami filmet!-mondta LB-m (BF) és kivett a táskájából három filmet.- Margaret megengedte, hogy itt aludjak, nem is tudtam, hogy ilyen jó fej. Szóval csapunk egy nagy pizsi bulit és jól fogjuk érezni magunkat.-vigyorgott.
~*~
- Minden rendben hátul lányok?- kérdezte Meredith, aki volt olyan kedves és elfuvarozott minket Londonba Natalie-hoz.
- Igen.- mondtuk egyszerre.
- Cathy, olyan hálás vagyok neked hogy itt vagy a lányomnak, eddig szegénynek alig voltak barátai itt a környéken, így nem tudott kivel játszani.- mosolygott a visszapillantó tükörbe Nessie anyja.
- Jaj, anya ne égess már, nem vagyok öt éves.-motyogta Ness.
- És hogy tetszik Anglia?- kérdezte tőlem Meredith figyelmen kívül hagyva lánya motyogását.
- Hát bevallom, először nem nagyon szívleltem ezt a helyet de mostanra már megszoktam.
- Értem. Hallottam rád talált a szerelem is.- kacsintott.- Jó pasi ez a Bieber.
- De anyaaaa!- szólt bele a beszélgetésbe Ness.
- Nem, nem semmi baj. Igen, az.-hajtottam le a fejem.
- Jaj, ne haragudj, nem akartam tapintatlan lenni.- kért bocsánatot, mikor meglátta lánya rosszalló tekintetét.
- Ugyan már.-mondtam.
Nemsokára oda is értünk. Az épület nem volt semmi!
- Ügyesek legyetek!- mondta Meredith mindkettőnket átölelve, majd elhajtott.
Az épületben már várt minket Natalie, Nessie szintén tűzvörös hajú unokatestvére:
- Natalie McRae!- nyújtott kezet.
- Cathy Newstone!- fogadtam el mosolyogva a jobbost.
- Gyertek mindjárt kezdünk is, csak még elkészítik a sminketeket meg ilyesmi!-vezetett be minket egy nagy terembe.
Rögtön kezelésbe is vettek minket. Csak a sminkünket több mint fél órán át csinálták. Olyan jó ruhákat kellett felvennünk, hogy az nem igaz. Élveztem.
- Azon gondolkodtam, hogy nem szeretnél-e belépni ebbe a szakmába! Minden adottságod meg van a modellkedéshez!. jött oda hozzám a végén Nat.
- Hát, igazából nem tudom.-hezitáltam.
- Jól van, de ha gondolkodtál nyugodtan hívj fel.-mondta és kezembe nyomott egy névjegy kártyát.
- Ú, vállad már el, légyszi légyszi!- örvendezett Nessie az épület előtt.
- Nem tudom, de azért tetszik az ötlet!- vigyorogtam én is.
