17. rész
- Justin, ezt most komolyan bevetted??!- kérdeztem kicsit erőltetett nevettéssel miután magamhoz tértem a csók utáni révületből.
Elakartam hitetni vele, hogy ezt az egészet csak hülyeségből mondtam. Nem akartam, hogy megtudja, hogy milyen érzelmi szálak kötődnek hozzá részemről. Nem is tudom most már, hogy abban a pillanatban mi üthetett belém.
- Mi, ezt hogy érted?- kérdezte tök értetlen fejjel. (Valószínűleg ez azért volt, mert tényleg nem éretett semmit. Bár a viselkedésemet, így visszatekintve én magam sem értem.)
- Úgy, hogy csak hülyítettelek! Ahogy gondolom te is engem...- néztem rá bizonytalanul.
Nem válaszolt, csak felállt és szónélkül kiakart menni a szobámból.
- Justin, várj én azt hittem, hogy csak hülyítjük egymást ezzel az egésszel.- próbáltam elkapni a karját lépcsőn lefelé menet.
- Tudod Cathy, tudhatnád ha igazán barátok lettünk volna ezalatt az eltelt majdnem egy hónap alatt, most azt is tudhatnád, hogy soha eszem ágában sem volt egy lánnyal sem játszadozni. Azt hittem, hogy barátok vagyunk és ennél talán több is lehetne köztünk, de úgy látszik rosszul ítéltem meg a dolgokat. Akkor is szerettelek, mikor nem egész kedvesen viselkedtél, akkor még jobban mikor megváltoztál. Gyűlöltem magamat, mikor kioktattalak a Chaz-es ügyről. Körülbelül két napon át tervezgettem, hogy hogy próbáljalak visszaszerezni. Igen, Chaz-re is azért voltam kiakadva, mert igazából rohadtul féltékeny voltam. Idegesített, hogy vele sokkal jobban elvoltál mint velem, hogy amikor beszélt hozzád ittad minden szavát engem meg le sem sz*rtál. Megakartalak hívni egy buliba, ami holnap lesz Londonban, mert tudtam hogy ott jól éreznéd magad. Azt hittem, hogy most végre eljött az én időm, de nem. Nem fogok tovább küzdeni, azért amiért felesleges. Komolyan nem vetted észre hogy én mindig SZERETTELEK? Minden csak azért volt. Amikor először találkoztam veled már akkor megtetszett, az hogy te nem úgy viselkedsz velem mint mások. Nem nyalizol és nem bálványozol és nem foglalkoztál velem. Kinyilvánítottad azt, hogy nem vagyok számodra szimpatikus. Ezzel a csókkal végre célozni próbáltam arra véglegesen, hogy nem úgy nézek rád mint egy barátra. Most mennem kell, bocs.- fejezte be a monológját.
Ez felért egy szerelmi vallomással, ám túl keserű volt ahhoz.
- Miért nem mondtad el? Ha elmondtad volna, lehet hogy minden másképp lenne!- csordultak ki a szememből az első könnycseppek.
- Te a csók alatt milyen érzéseket értesz, mondd!? Elég szomorú, ha nem voltam elég világos számodra!- mondta rezzenéstelen arccal arcomba nyomva a szavakat.
Teljesen igaza volt! Hogy nem vehettem észre? Hiszen itt volt mindvégig a szemem előtt, észre vehettem volna az érzéseit. Még Nessie is mondta, hogy tuti, hogy érez irántam valamit, Margaret is kérdezte, hogy nincs-e köztünk valami, biztosan Ő is sejtette. Csak én nem érzékeltem ebből az egészből szinte semmit.
- Justin kérlek, beszéljük meg, én nem akartalak megbántani! Nem tudhattam....-mondtam.
- Most már elkéstél..-mosolygott keserűen.- Szerintem jobb ha hanyagoljuk egymás társaságát...legalább is egy időre. Szia.- lökte el magát a faltól és kiment az ajtón.
Nem volt erőm utána menni, szét voltam esve. Hála a makacs, szemét, régi énemnek most lehet, hogy elvesztettem egy olyan személyt akit szerettem és NEM CSAK barátilag. Szívás, hogy akkor kellett erre ráébrednem, nem pedig előtte. Nem bírtam tovább... rámjött a sírógörcs. Azonban körülbelül öt perc múlva abbahagytam és mint egy eszelős felmentem az emeletre bekapcsoltam a laptopomat és próbáltam pár információt szerezni arról a bizonyos buliról. Eldöntöttem, hogy nem fogom annyiban hagyni, nem adom fel, nem akarom Őt elveszíteni. Hiszen SZERETEM! A kérdés, hogy Ő ezek után megbocsájtana-e....
Sziasztok!:)
Előre is bocsi, hogy rövid lett, ennyire volt időm.
Remélem azért még kapok komikat. Hétvégén igyekszem új
részt hozni! Addig látogassátok a másik két blogomat is, nemsokára ezken is várhatók friss részek: www.csakbaratokvagytobb.blogspot.hu és www.melissamartinezslife.blogspot.hu. :)
Puszi: Loren♥
