Sziasztok! :) ♥
Hoztam is a következő részt. Tegnap voltam a versenyen, de sajnos csak 6. helyezést értem el, pedig benne akartam lenni az első háromba. Nem baj, majd jövőre. Igen, úgy volt, hogy most nem fogok hozni részt, de a buszon Budapestről visszafelé volt időm megírni. Úgyhogy ez rész a buszon íródott. Nagyon örülnék, ha többen olvasnátok és komiznátok is. (Bár a mostani helyzettel is meg vagyok elégedve.) Remélem tetszeni fog! Puszi: Loren ♥
13.fejezet
Még utoljára belenéztem a tükörbe, aztán leszaladtam az ajtóhoz. Mindenki ott állt; komolyan MINDENKI. Még Marissa is, a csendes "takarítólány". Azt mondták nem beszél angolul, 15 éves korábn költözött ide a családjával Torino-ból. Időközben, a lány szülei meghaltak, Margaret-ék pedig befogadták a szülőnélkül maradt Marissát. Nagyon visszahúzódó lány volt. Eldöntöttem, hogy majd megpróbálok vele beszélgetni, úgyis konyítok valamit az olasz nyelvhez. :) Kicsit zavarbaejtő volt, hogy mindenki engem bámult. Margaret lelkesen le is fényképezett, hogy elküldje anyámnak milyen szép is az egyetlen pici lánya. Igyekeztem nyugalmat erőltetni arcomra, de az volt az igazság, hogy majd "betojtam". Justin nemsokára be is jött a házba. Ha azt mondom, hogy mikor megláttam köpni-nyelni nem tudtam, akkor nem túlzok. Észvesztően jól nézett ki, már szinte igazságtalanság. (Bár akkor még nem voltam ennyire oda érte.) Felém küldött egy félmosolyt, megdícsérte a ruhámat, majd beszálltunk a kocsijába.
- Cath, borzasztóan hiányoztál.- ölelt át olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt.
- Jó Justin, elhiszem csak hagyj levegőt venni.- toltam el magamtól.
- Mellesleg tényleg nagyon dögös vagy!- kacsintott rám.
- Bieber, attól még hogy hajlottam a kibékülésünk felé, nem azt jelenti, hogy nyomulhatsz.- mondtam.- Inkább induljunk!- csaptam rá a hátára kicsit erőteljesebben a kelleténél.
- Hogy lehet lány létére, ilyen vadorzó?!- tette fel motyogva magának a kérdést fejét rázva, majd beindította a kocsi motorját.
- Héj miért hozol ide?- kérdeztem döbbenten a "London" feliratot észrevéve.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. Majd elmondom.- adta az gyszerű választ.
Félórányit mentünk, aztán elértünk egy nagy házhoz.
- Üdv a londoni rezidenciámon.- mondta ünnepélyesen.
- Öhh...ez komolyan a te házad?- néztem kikerekedett szemekkel a jókora épületre.
- Aha.- válaszolta.
Beléptünk a házba és belülről valami csodaszép volt. Volt egy hosszabb előszoba, ami után rögtön egy hatalmas nappali nyílt; bőr kanapékkal és ugyanilyen anyagból készült fotelekkel, óriási plazma tévével, üvegasztallal és egy szép zongorával.
- Hű, ez nem semmi!- nyögtem ki. Justin csak mosolyogva nézett és beljebb tessékelt. Az egész ház elképesztő.
- Nem félsz ebben a nagy házban egyedül?- kérdeztem végigsimítva az egyik hideg bőr kanapé karfáját.
Jus elég fura fejet vágott kérdésem hallatán; olyan "bolond-vagy-én-fiú-vagyok-és-nem-félek"- tipusút.
- Nem, meg amúgysem járok sokat ide, ha meg itt vagyok soha nem vagyok egyedül. Mintahogy itt kapott "menedéket" Ryan és Chaz is.- magyarázta. Miközben kimondta Chaz nevét, láttam a harag szikráit szemeiben. Gondolom nem hagyta szónélkül Chaz kis játékát velem.
- Aha, értem.-mondtam tökre elgondolkodva.- Egyébként most sikítoznom és ugrálnom kéne hogy: "Úristeeen, itt vagyok Justin Bieber házában, el sem hiszem!!!"- vicclődtem vele, majd elkezdtem ugrálni imitálva rajongóit.
- Hát, ha lehet inkább ne.- húzta el a száját.- Nem áll jól neked a Belieberség.
- Na, ugye.- kacsintottam rá.- Ha, Nessie itt lenne már tuti ezt csinálta volna.
- Ja, Ő vérbeli Belieber! Na és mi van a "Juhú oda vagyok a Jonas Brothers-ért és szerelmes vagyok Joe Jonas-ba"-korszakoddal? Ha szeretnéd bemutatlak neki majd egyszer,jól ismerem.- cukkolt Justin gúnyos mosollyal a fején.
Addig idegesített míg a kanapéről meg nem ragadtam egy párnát és erőből a fejéhez nem vágtam, megtántorodott.
- Na, mi van Bieber! Meglepődtél??!- kérdeztem kuncogva.
- Baby, ha harc hát legyen, harc!- mondta visszanyerve egyensúlyát.
A következő pillanatban elkezdődött egy kemény párnacsata. Kábé félórán át csak ütöttük egymást, mint két kisiskolás gyerek semmivel sem törődve. Olyanokat rásóztam szegény JB-re! Ő gyengébbeket ütött, gondolom tekintettel arra, hogy lány vagyok. Pedig nyugodtan püfölhetett volna, kemény fából faragtak. Az egyik pillanatban mindketten elvesztettük egyensúlyunkat és ráestünk a kanapéra. Hosszú másodpercekig csak farkasszemet néztünk egymással, el tudtam volna veszni a gyönyörű szép mogyoróbarna szempárban. Aztán egyszer csak Justin közelebb hajolt, ajkainkat már csak pár miliméter választotta el egymástól. Tudtam hogy megakart csókolni, de egyúttal azt is, hogy még nem ez a megfelelő pillanat számunkra. Elég ciki, hogy pont akkor ébredtem rá, hogy gyakorlatilag az ölében ülök. Kínosan kimásztam az öléből és egy "Asszem jött egy sms-em."-et motyogva kezdtem el idegbeteg módjára turkálni a táskámban. Igazából nem is jött semmilyen üzenetem. Justin csak röhögve nézte szerencsétlenkedésemet.
- Nyugi, nem kell szégyenkezned amiatt, hogy belém vagy zúgva. Lányok milliói vannak ezzel így.- mondta enyhén nagyképűen.
- Pff...ha azt hiszed, hogy beléd vagyok zúgva felvilágosítanálak, hogy ez nem így van.- mondtam hajamat a fülem mögé tűrve.
- Pedig akkor szoktad ezt csinálni!
- Mit?- értetlenkedtem.
- Akkor szoktad a hajadat piszkálni.- mosolygott elégedetten.
- Jajj, ne idegesíts már!- tűrtem ismét fülem mögé a hajam. * Ez a fiú kikészít komolyan *
- De azért valld be, hogy szívesen megcsókoltál volna.- húzogatta a szemöldökét hülyén vigyorogva. Hát igen enyhén zavarba éreztem magam.
- Igen, valószínűleg minden álmom, hogy megcsókoljalak. Különben is te hajoltál felém és nem fordítva.- próbáltam kompenzálni a helyzetet.
- Ja, tényleg el is felejtettem, hogy te Joe-t akarod lesmárolni.- röhögött.
- Hahaha, vicces vagy jót nevettem.- próbáltam flegmulni.- Különben is, azt várhatod, hogy én mikor fogom engedni hogy megcsókolj vagy hogy megakarjalak csókolni.
- Hát pedig az előbb úgy tűnt hogy nagyon is megakartál.- emelte ki a nagyon szót.
- Hagyjuk már!- vágtam pofákat.
- Jól van hagyom a témát, ha ennyire zavarba hoz, de nem adom fel!- kacsintott.
- Hajrá Bieber! Majd meglátjuk, hogy kinek lesz igaza, bár úgy is tudom hogy nekem !!!- vigyorogtam.
Hoztam is a következő részt. Tegnap voltam a versenyen, de sajnos csak 6. helyezést értem el, pedig benne akartam lenni az első háromba. Nem baj, majd jövőre. Igen, úgy volt, hogy most nem fogok hozni részt, de a buszon Budapestről visszafelé volt időm megírni. Úgyhogy ez rész a buszon íródott. Nagyon örülnék, ha többen olvasnátok és komiznátok is. (Bár a mostani helyzettel is meg vagyok elégedve.) Remélem tetszeni fog! Puszi: Loren ♥
13.fejezet
Még utoljára belenéztem a tükörbe, aztán leszaladtam az ajtóhoz. Mindenki ott állt; komolyan MINDENKI. Még Marissa is, a csendes "takarítólány". Azt mondták nem beszél angolul, 15 éves korábn költözött ide a családjával Torino-ból. Időközben, a lány szülei meghaltak, Margaret-ék pedig befogadták a szülőnélkül maradt Marissát. Nagyon visszahúzódó lány volt. Eldöntöttem, hogy majd megpróbálok vele beszélgetni, úgyis konyítok valamit az olasz nyelvhez. :) Kicsit zavarbaejtő volt, hogy mindenki engem bámult. Margaret lelkesen le is fényképezett, hogy elküldje anyámnak milyen szép is az egyetlen pici lánya. Igyekeztem nyugalmat erőltetni arcomra, de az volt az igazság, hogy majd "betojtam". Justin nemsokára be is jött a házba. Ha azt mondom, hogy mikor megláttam köpni-nyelni nem tudtam, akkor nem túlzok. Észvesztően jól nézett ki, már szinte igazságtalanság. (Bár akkor még nem voltam ennyire oda érte.) Felém küldött egy félmosolyt, megdícsérte a ruhámat, majd beszálltunk a kocsijába.
- Cath, borzasztóan hiányoztál.- ölelt át olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt.
- Jó Justin, elhiszem csak hagyj levegőt venni.- toltam el magamtól.
- Mellesleg tényleg nagyon dögös vagy!- kacsintott rám.
- Bieber, attól még hogy hajlottam a kibékülésünk felé, nem azt jelenti, hogy nyomulhatsz.- mondtam.- Inkább induljunk!- csaptam rá a hátára kicsit erőteljesebben a kelleténél.
- Hogy lehet lány létére, ilyen vadorzó?!- tette fel motyogva magának a kérdést fejét rázva, majd beindította a kocsi motorját.
- Héj miért hozol ide?- kérdeztem döbbenten a "London" feliratot észrevéve.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. Majd elmondom.- adta az gyszerű választ.
Félórányit mentünk, aztán elértünk egy nagy házhoz.
- Üdv a londoni rezidenciámon.- mondta ünnepélyesen.
- Öhh...ez komolyan a te házad?- néztem kikerekedett szemekkel a jókora épületre.
- Aha.- válaszolta.
Beléptünk a házba és belülről valami csodaszép volt. Volt egy hosszabb előszoba, ami után rögtön egy hatalmas nappali nyílt; bőr kanapékkal és ugyanilyen anyagból készült fotelekkel, óriási plazma tévével, üvegasztallal és egy szép zongorával.
- Hű, ez nem semmi!- nyögtem ki. Justin csak mosolyogva nézett és beljebb tessékelt. Az egész ház elképesztő.
- Nem félsz ebben a nagy házban egyedül?- kérdeztem végigsimítva az egyik hideg bőr kanapé karfáját.
Jus elég fura fejet vágott kérdésem hallatán; olyan "bolond-vagy-én-fiú-vagyok-és-nem-félek"- tipusút.
- Nem, meg amúgysem járok sokat ide, ha meg itt vagyok soha nem vagyok egyedül. Mintahogy itt kapott "menedéket" Ryan és Chaz is.- magyarázta. Miközben kimondta Chaz nevét, láttam a harag szikráit szemeiben. Gondolom nem hagyta szónélkül Chaz kis játékát velem.
- Aha, értem.-mondtam tökre elgondolkodva.- Egyébként most sikítoznom és ugrálnom kéne hogy: "Úristeeen, itt vagyok Justin Bieber házában, el sem hiszem!!!"- vicclődtem vele, majd elkezdtem ugrálni imitálva rajongóit.
- Hát, ha lehet inkább ne.- húzta el a száját.- Nem áll jól neked a Belieberség.
- Na, ugye.- kacsintottam rá.- Ha, Nessie itt lenne már tuti ezt csinálta volna.
- Ja, Ő vérbeli Belieber! Na és mi van a "Juhú oda vagyok a Jonas Brothers-ért és szerelmes vagyok Joe Jonas-ba"-korszakoddal? Ha szeretnéd bemutatlak neki majd egyszer,jól ismerem.- cukkolt Justin gúnyos mosollyal a fején.
Addig idegesített míg a kanapéről meg nem ragadtam egy párnát és erőből a fejéhez nem vágtam, megtántorodott.
- Na, mi van Bieber! Meglepődtél??!- kérdeztem kuncogva.
- Baby, ha harc hát legyen, harc!- mondta visszanyerve egyensúlyát.
A következő pillanatban elkezdődött egy kemény párnacsata. Kábé félórán át csak ütöttük egymást, mint két kisiskolás gyerek semmivel sem törődve. Olyanokat rásóztam szegény JB-re! Ő gyengébbeket ütött, gondolom tekintettel arra, hogy lány vagyok. Pedig nyugodtan püfölhetett volna, kemény fából faragtak. Az egyik pillanatban mindketten elvesztettük egyensúlyunkat és ráestünk a kanapéra. Hosszú másodpercekig csak farkasszemet néztünk egymással, el tudtam volna veszni a gyönyörű szép mogyoróbarna szempárban. Aztán egyszer csak Justin közelebb hajolt, ajkainkat már csak pár miliméter választotta el egymástól. Tudtam hogy megakart csókolni, de egyúttal azt is, hogy még nem ez a megfelelő pillanat számunkra. Elég ciki, hogy pont akkor ébredtem rá, hogy gyakorlatilag az ölében ülök. Kínosan kimásztam az öléből és egy "Asszem jött egy sms-em."-et motyogva kezdtem el idegbeteg módjára turkálni a táskámban. Igazából nem is jött semmilyen üzenetem. Justin csak röhögve nézte szerencsétlenkedésemet.
- Nyugi, nem kell szégyenkezned amiatt, hogy belém vagy zúgva. Lányok milliói vannak ezzel így.- mondta enyhén nagyképűen.
- Pff...ha azt hiszed, hogy beléd vagyok zúgva felvilágosítanálak, hogy ez nem így van.- mondtam hajamat a fülem mögé tűrve.
- Pedig akkor szoktad ezt csinálni!
- Mit?- értetlenkedtem.
- Akkor szoktad a hajadat piszkálni.- mosolygott elégedetten.
- Jajj, ne idegesíts már!- tűrtem ismét fülem mögé a hajam. * Ez a fiú kikészít komolyan *
- De azért valld be, hogy szívesen megcsókoltál volna.- húzogatta a szemöldökét hülyén vigyorogva. Hát igen enyhén zavarba éreztem magam.
- Igen, valószínűleg minden álmom, hogy megcsókoljalak. Különben is te hajoltál felém és nem fordítva.- próbáltam kompenzálni a helyzetet.
- Ja, tényleg el is felejtettem, hogy te Joe-t akarod lesmárolni.- röhögött.
- Hahaha, vicces vagy jót nevettem.- próbáltam flegmulni.- Különben is, azt várhatod, hogy én mikor fogom engedni hogy megcsókolj vagy hogy megakarjalak csókolni.
- Hát pedig az előbb úgy tűnt hogy nagyon is megakartál.- emelte ki a nagyon szót.
- Hagyjuk már!- vágtam pofákat.
- Jól van hagyom a témát, ha ennyire zavarba hoz, de nem adom fel!- kacsintott.
- Hajrá Bieber! Majd meglátjuk, hogy kinek lesz igaza, bár úgy is tudom hogy nekem !!!- vigyorogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése