Sziasztok :) Hoztam is a következő részt. Eléggé el voltam kenődve, mert elég kevesen olvastátok a blogomat, de már növekedett az olvasottság valamennyit. Köszönöm azoknak akik rendszeres olvasói ennek a blognak, nagyon örülök, hogy új olvasókat is szerzek. (Komi alapján tudom.) Remélem továbbra is hűséges olvasóim lesztek és tetszeni fog a sztori. Páran mondták, hogy olyan rossz, hogy Cathy és Jus még nem jöttek össze, meg hogy sok benne a szomorú, depis hangulatú rész. Ami késik nem múlik. ;) Hamarosan fejlemények várhtóak Cathy és Justin kapcsolatát illetően. <3 Addig is jó olvasást!               Puszi: Loren <3

12. fejezet

Lefagyva néztem a képernyőt, nem fogtam fel a hallottakat azonnal. Most komolyan Justin Bieber egy talk-showban kért tőlem körülbelül negyedjére bocsánatot??!
- Hú, nem semmi bocsántkérés! Biztos szégyelte magát rendesen!- suttogta megbabonázva Nessie, azt hiszem a levegőnek.
- Aha.- ennyit tudtam össz-vissz abban a pillanatban kinyögni. Gyorsan bekpcsoltam a telefonom: 2 nemfogdott hívás anyutól és egy halom sms Justin-tól. Felhívtam anyát, már nagyon aggódott értem. Megnyugtattam, hogy most már az égvilágon minden rendben, csak kicsit magam alatt voltam a napokban. Ami a pletykákat illeti, Chicago-ban is biztos tudják és tuti, hogy Margaret is elmesélt mindent neki töviről-hegyire. Szerintem direkt tapintatos volt és nem kérdezgetett Justin-ról. Pedig azt vártam volna, hogy leszid, hogy mitképzelek magamról: Egy olyan sráccal lógok akit alig ismerek és még HÍRES is. Imádom anyát. Körülbelül egy órát beszéltünk, utána nagynehezen rávettem magam, hogy megnézzem a JB- től kapott üzenethalmazt. Csak az utolsóra válaszoltam. Körülbelül öt perccel azután jöhetett az üzenet:
JB: Valamikor találkozhatnánk, szeretném rendbe hozni a barátságunkat. (Bár megértem, ha utálsz.)
Én: Nem utállak és soha nemis utáltalak, csak egyszerűen nem értettem ezt az egészet. Igen szerintem is tehetünk még egy próbát.
JB: Ha holnap 7-re érted megyek az úgy jó?
Én: Igen, addjunk esélyt a barátságunknak. Hajrá Bieber! ;)
Nessie sikontgatva nézte üzenetváltásunkat.
- Te most randizni fogsz Juju-val?- kérdezte csillogó szemekkel.
- Nessie, Justin-nal csak barátok vagyunk.- magyaráztam el neki vagy tizedjére. Pár perc múlva kaptam még egy üzenetet:
JB: Aztán öltözz csinosan! :)
Nessie már el is kezdte tervezgetni, hogy mit fogok felvenni meg ilyesmi. Nagyon beleélte magát a dolgokba. Meg is beszéltük, hogy másnap 4 körül átmegyek hozzájuk és kicsinosít. Este még megbeszéltem az egészet Margaret-tel. Ez volt az eltelt két hétben az első, amikor nyugodtan, sírógörcsmentesen, szomorúság nélkül tudtam elaludni.

A következő nap reggelén ferőfényes napsütésre ébredtem. A kedvem is egész jó volt. Annelise a konyhában fütyörészve mosogatott. Úgy láttam jó kedve volt. (Nem is tudtam, hogy neki létezik olyan állapota. :o xd) Gyorsan megreggeliztem, felmentem a szobámba és életemben először önszorgalomból tanultam egy kis franciát. Ez a hely tényleg megváltoztatott, méghozzá elég durván. Mivel előtte úgy monnd nem főlt a fogam a tanuláshoz. Nem voltak valami jó jegyeim és a tanároknak sem voltam túlságosan a kedvence.
Négy körül átmentem Nessie-hez. Az ágyra már eleve le volt téve három csodaszép ruha, elég komolyan vette ezt a: "Cathy és Justin újra barátok"-témát. Most nem hazudok, de mikor belenéztem a tükörbe alig ismertem magamra. Egy elegáns és egyben szexi amerikai lány állt a tükör előtt. Tetszett ez az oldalam. Még vagy húszezerszer megkérdeztem Ness-től, hogy nem-e vagyok túl kihívó, de megnyugtatott, hogy ez így pont jó lesz. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek felvenni ilyen ruhát. Akkor először éreztem magam igazán szépnek. Nem mintha előtte önértékelési problémákkalküzködtem volna, sőt vagy 2 éve az sem érdekelt, hogy hogy nézek ki. Nem érdekelt a külsőm és hát eléggé trehány is voltam.
Hét óra körül megjelent az ismerős fehér Ferrari......