2.évad- 2.rész

2.rész

Anya teljesen le volt sápadva, azt hittem mindjárt elájul.

- Mrs. Newstone figyeljen, mi nem..-vakargatta Justin kellemetlenül a tarkóját. Hát igen, ez valóban elég kínos helyzet volt.

- Légyszíves ezt máskor a hálószobában.- mondta anya.

- Mrs. Newstone, többet nem fordul elö.Azt hiszem most már mennem kéne.- tette zsebre a kezét Justin.- A héten találkozunk.- fordult felém.

- Jó majd hívlak!- mosolyogtam és mikor hozzám hajolt, hogy megcsókoljon gyorsan adtam egy puszit az arcára.

- Oké.- nézett rám értetlenül összehúzott szemöldökkel.- Viszlát Mrs. Newstone!- intett anyának majd kiment az ajtón.

Gondterhelt arckifejezéssel ültem le az asztalhoz.

A délután további részében igyekeztünk úgy tenni mintha nem is történt volna semmi.

Megállapítottuk, hogy a szoba sokkal hangulatosabb lett így, hogy nem unalmas fehér.

Aztán amikor vacsoráztunk anya berobbant a nagyszerü kérdésével:

- Voltatok már együtt?- kérdezte teljes nyugodtsággal a hangjában miközben felszúrt egy rántott hús szeletet a villájára.

Először azt sem tudtam kiröl vagy miröl beszél. Látván értetlenségemet mégegyszer feltette a kérdést csak másképp:

- Szűz vagy még, kislányom?

- Anya, igen az vagyok! Nem vagyok bolond, hogy azonnal az ágyába ugrok. Igen, nagyon nagyon szeretem és szinte az egész életemet ö változtatta meg, de még nem állok készen és ezt ö is tudja.

Várni fog, Anya. Tudom.

- Ne haragudj, hogy annyira kiakadtam, csak akkor döbbentem rá, hogy az én kicsi lányom felnött növé válik.- szipogta.

- Ó, Anya most miért sírsz? Ne sírj! Mindig a te Cathy-d maradok, a kislányod. Akivel átvészelted Apa betegségét és elvesztését. Akit még akkor is szerettél amikor szinte 6 évig elviselhetetlen volt. És aki mindig itt lesz neked, akármikor szükséged lesz rá. Aki mostantól majd jó lányod lesz és majd mondhatja, hogy megérdemli, hogy az anyukája legyél.- mondtam a végén már én is szipogva.

- Kicsim, akármilyen voltál mindig szerettelek és mindig tudtam, hogy egy nap minden jobb lesz. Mindig megérdemelted, hogy az anyád legyek. Na, gyere ide Kincsem!- mondta és átölelt. Egymás nyakában zokogtunk, most jöttek elö a fájdalmak, a sok év sérülései. Most jöttünk rá, hogy mennyire sokat jelentünk egymásnak. Anyának nagy szüksége lett volna rám, hogy feltudja dolgozni Apa elvesztését. De most itt vagyunk és számíthatunk egymásra.

~*~

Kézen fogva mentünk Chicago utcáin. Eléggé sok lány követett minket, de Justin-t nem zavarta és engem sem különösebben. Jus és én is adtam nekik autogramot. (Meg is lepődtem, hogy tőlem egyátalán kértek.) Biebs valóban nagyon édesen viselkedik a rajongóival, mintha a családja, közvetlen barátai lennének. Az egyik lányt meg is kellett vigasztalni, mert annyira felzaklatta a tény, hogy látta imádottját. Hát nem mondom eléggé megriasztott, hogy annyira sírt.

- Akkor irány Los Angeles!- szálltunk be az autóba.

- Nagyon édesek a rajongóid!- mondtam.

- Tudom, imádom őket.-mosolygott.

Az út eléggé kellemes volt, bár csak úgy lehetett túl élni, hogy letekertük az ablakokat. Könyökölve néztem a mellettünk elsuhanó tájat. Los Angelesben jellegzetes, hogy az utat hatalmas pálmafák szegélyezik és égszínkék vízű, aranyhomokos tengerpartok hívogatják az arra járókat. Persze Los Angeles sem arról szól, hogy mindenhol jó a megélhetés. Itt is vannak gettók, ahol sajnos elég sanyarú az élet.

Persze, mi a gazdagabb területre mentünk. Pontosabban Justin egyik kis stúdiójába, ami egy mellékutcában található.

- Szállj ki, addig én leparkolok, de várj meg.- nézett rám Justin.

- Oké.- szálltam ki.

 Elég messzire ment. Csak vártam...vártam..vártam. Vagy fél órán át. Egyszer meg is csörgettem, de semmi.

Aztán elhatároztam, hogy bemegyek az épületbe.

Scooter már ott volt.

- Szia!- köszönt, mikor beléptem.

- Heló!- viszonoztam a köszönést.

- Hát, Justin-t hol hagytad?

- Még leparkol azt mondta.

- Jól, van, talán akkor ha szeretnéd el is kezdhetjük.

~*~

A stúdió egyik eldugott részénél gitározgattam, amikor az ajtón Justin rontott be.

- Hol van Cathy?-kérdezte idegesen.

- Hátul gitározik. Mi a baj, Justin?- hallottam menedzsere hangját.

- Cath, miért nem szóltál, hogy bejöttél?- állt meg előttem.

- Mert te meg fél órára úgy eltűntél, mint a sicc.-néztem a szemébe.

- Volt egy kis dolgom.- mondta lesütött szemmel.

Végre felvettük életem első dalát. Én magam írtam. Nem nagyképűségből mondom, de szerintem elég jó lett. Abban maradtunk, hogy a lemezszerződésről a jövőhéten fogunk beszélni, mert még ugye nem töltöttem be a 18-at és Anyu is kell hozzá. Annyira izgalmas és szerintem jó döntés volt, mikor belevágtam az éneklésbe. Imádom. Gyakran gitároztam és videókat töltöttem fel csatornámra. Csekély számú rajongóimnak, akik a modell karrierem lépéseit követték nőtt a száma. Akadtak olyanok is, akik azt mondták, hgy csak azért járok Justin-nal, mert által akarok híres lenni. Ezek a megnyilvánulások eleinte eléggé rosszul érintettek, de már tudtam kezelni a helyzetet és elfogadni, hogy bizony nem szerethet mindenki.

Hogy, hogyan vált a felvágott nyelvű Chicago-i lányból egy kissé érzékeny lelkű már-már szinte felnőtt nő? Látjátok, ezt magam sem tudom. Talán a küzdelem alakított ilyenné, a másokkal való túl sok összetűzés. Hogy 17 évesen elfáradjak és végül egy fiú (Nem is akármilyen fiú!!!;)) hatására visszatérjek a jó irányba.

Persze drága barátnőmről, Nessie-ről sem feledkeztem el. Igyekeztünk mindennap beszélni, ami az idő eltolódás miatt nem sokszor volt megvalósítható. De még is hol az egyikünk, hol a másikunk volt teljesen álmos, mégis jókat tudtunk nevetni.

Sziasztok!

Tudom, hogy ez egy totálisan összecsapott, unalmas rész lett, de most ennyi telt tőlem. Igazából ihletem sem volt. Arra gondoltam, hogy egy darabig kicsit szüneteltetem a blogot, mert nem hiszem, hogy sok mindenkit érdekelne. Ha szeretnél társíró lenni, írj Twitteren privátba (@dakingbiebss) vagy az e-mail címemre (borosif@freemail.hu) Bocsi, csak valamiért (nem tudom, az okát) mostanában szétszórt vagyok és ihlet sem nagyon jön ehhez a bloghoz. Mindegy, mindannyiótokat akik olvassák ezt a blogok nagyon szeretlek!!! (L)

Sok-sok puszi (Sikeres suli kezdést kívánok!): Loren♥

 

Kövi rész...

Sziasztok!♥

Nem hoztam új részt és nem is tudom, hogy mikor fogom hozni. Haza jöttek nyárra nagynénémék Angliából és minél több időt szeretnék velük tölteni, mert nem gyakran látogatnak haza. :// Légyszi értsétek ezt meg, a részt még sztem a héten megírom, de nem tudom mikor tudom feltenni. Tényleg nagyon sajnálom meg minden. :c Remélem nem haragszotok nagyon.
Puszi: Loren♥

Dííííj ^.^♥

Sziasztok!

Megkaptam a Cseresznyevirág I. díját, nagyon köszönöm: http://justinlovejeni.blogspot.co.uk/

Szabályok:
1.Írj 10 dolgot magadról.
2.Válaszolj a kérdésekre.
3.Tegyél fel 10 kérdést.
4.Küld tovább 10 embernek.

 10 dolog magamról: 

1. Imádom Justin-t.
2. 2009 óta vagyok Belieber.
3. 17 leszek szeptemberben.
4. kedvenc színész-énekesnőm Selena Gomez.
5. Szeretem az állatokat.
6. Szeretnék majd újságíró lenni,
7. Falom a könyveket.
8. Kedvenc állatom a delfin.
9. Szeretem kisminkelni magam.
10. I ♥ England.


Válasz 10 kérdésre:

1. Olvasod a blogom?

 Nem igazán, de majd benézek :)
  2. Kedvenc külföldi színész?

 Szeretem Adam Sandler filmjeit :))

3. Kivel találkoznál szívesen?

Ha híresség akkor, Justin és Sel.

4. Melyik nélkül vagy meg tovább: Tv vagy internet?

Tv

5. Van testvéred?

Igen, egy ikertesóm van (nem ugyanúgy nézünk ki) és egy öcsém



6. Mit csinálsz ha unatkozol?

Zene minden mennyiségben.

7. Kedvenc dalod ( bárkitől )?

Most épp Selena Stars Dance című albumának összes dala. Képtelen vagyok választani.

8. Kedvenc állat?

Delfin. :)

9. Mit csinálsz ha szomorú vagy?

Zenét hallgatok vagy olvasok.

10. Szeretsz táncolni?

Igen, de ha tudnék is az még jobb lenne :D

Kérdéseim: 

1. Mióta írsz blogot?
2. Szereted a fagyit?
3. Van olyan híresség akire felnézel? Ha igen, miért?
4. Kedvenc étel?
5. Kedvenc ország, ahol még nem voltál és szívesen meglátogatnád?
6. Kedvenc színésznő?
7. Sportolsz?
8. Milyen érzések vannak benned, mikor írsz?
9. Olvasod valmelyik blogomat?
10. Beszélsz idegennyelvet?

Akiknek küldöm:
 
 http://justinegyfasz.blogspot.hu/

http://justinandkimforever.blogspot.hu/

http://tengerpart-1d.blogspot.hu/

http://www.you-worth-it.blogspot.hu/

http://www.behappywith-him.blogspot.hu/

 http://lovestrorywithmeandmycousin.blogspot.hu/

 http://bynightonewaybydayanother.blogspot.hu/

http://crazyfamilyandlife.blogspot.hu/

 http://ashleyandnicolebestfriend.blogspot.hu/

http://serenaandjustin.blogspot.hu/

2.évad- 1.rész

1.rész

Két hónapot töltöttem Angliában. Nehéz volt eléggé a búcsúzás, mindenki a szívemhez nőtt a hónapok alatt.
Margaret eléggé el volt keseredve, hogy elmegyek, azt mondta, hogy már szinte a lányának tekintett. Meg mondom az igazat, nekem is olyan volt, mintha ö lett volna a pót anyukám. Mr. Wilson és Caroline rámparancsoltak, hogy attól még, hogy alapból olaszt tanulok ne felejtsek el franciául sem. Pierre-nek megígértem, hogy néha-néha táncra perdülök majd.
Marissa-val megegyeztünk, hogy levelezni fogunk. (Természetesen olaszul, még mindig gyengéje az angol.) Az 1D-s srácok is kérték, hogy ne feledkezzem meg róluk sem. Már hogy is felejteném el őket. Idő közben nagyon jóban lettem mind az öt taggal, jó fejek.
Roger ragaszkodott hozzá, hogy kivihessen a reptérre. Kíséretnek jött velünk Nessie és természetesen Justin. Nessie elsírta magát mikor a búcsúzkodásra került sor. Elmagyaráztam neki, hogy attól még, hogy vissza megyek Amerikába tartjuk a kapcsolatot, mindennap webkamozunk és a távolság ellenére legjobb barátok maradunk. Azért én is könnyeztem. Roger is megölelt és azt mondta, hogy megtiszteltetés volt engem furikázni. Jaj, azt el is felejtettem, mondani, hogy Annelise becsomagolt nekem egy csomó kaját a hosszú repülőútra, hogy éhen ne haljak. Justin-tól volt a legnehezebb elbúcsúznom. Akkor jöttem rá igazán, hogy milyen sokat jelent nekem ez a fiú. Neki köszönhetem, hogy megláttam ki is vagyok én igazából. Elég szolidak voltunk, csak egy szájra puszi és ölelés ennyi. Nem kellett ide nyálas szöveg meg 'Ígérd meg, hogy nem csalsz meg!'-hez hasonló mondatok. Ezt az angliai részét a kapcsolatunknak ilyen egyszerűen kellett lezárnunk.
És most jön az a rész, amit még mindig képtelen vagyok felfogni!!! Tudjátok ki ült mellettem a repülőn?! Wá, igen, Joe Jonas! Uramisten, és ö szólított meg, nem pedig fordítva! Majdnem eldobtam az agyamat. Soha nem hittem volna, hogy az egykori JB ( Jonas Brothers ) frontembere fapados járaton utazik és hogy ennyire közvetlen. Sokat beszélgettünk és közös képet is csináltunk. Rögtön el is küldtem életem legjobb képét Justin-nak. Úgy vigyorogtam ott Joe mellett, mint valami hülye gyerek. Justin vissza is írt, hogy: "Nagyon elbűvölőek vagytok, de azért okosan! Mondd meg neki, hogy az én csajom vagy! ;) xx "
Nem bírtam ki, hogy ne írjak vissza:
" Hoppá, valaki itt féltékeny! :D Már megmondtam neki és ne aggódj, én mindig okos vagyok! ;) Ui.: Hiányzol :c "
J.: " Valamit nem felejtettél el odaírni a végére? :D "
Én: " Ömm...szeretlek?!
J.: Én is így gondoltam :D Én is szeretlek Shawty és nekem is hiányzol! <3 xx "
Elbeszélgettem Juju-val is közben. Mikor végre valahára leszállt a gépünk és Joe befalta a fél élelem ellátásomat, anyát pillantottam meg a terminálban. Úgy ölelt magához, mintha vagy 1 éve nem látott volna. Könnyes volt a szeme.
- Anya, te sírsz?
- Kicsim, olyan más lettél, megítélve az utóbbi telefon beszélgetésből és Margaret is mesélt. El sem tudod képzelni mennyire büszke vagyok rád és hogy mennyire hiányoztál!
- Te is nekem, anyu. Szeretlek!- szorítottam magamhoz.- Olyan sok minden megváltozott ezen a nyáron!
- Majd mesélj, és ha nem bánod bemutathatnád majd nekem Justin-t is!- mosolygott.
- Még szép! Bieber nagyszerű srác, azt hiszem ö a legjobb dolog, ami valaha történt velem.-mosolyogtam, majd észre vettem a fotósokat.- Anya, menjünk haza otthon mindent elmesélek!- karoltam át a vállát és elindultunk a parkoló irányába. 

                     

~*~

- Kicsim segítenél?- kérdezte anya, mikor épp lefele ballagtam a lépcsőn.
- Persze.-mondtam és kivettem a kezéből  a festékes vödröt.- Ez minek?- néztem rá kérdőn.
- Arra gondoltam, hogy átfesthetnénk a nappalit, olyan hangulatlan fehér.
- Há oké.
- Áthívhatnád Justin-t is is, szükségünk lesz két erős férfi kézre a bútorok miatt.
Fel is hívtam Justin-t. Kicsit bűntudatot éreztem, hogy ide ráncigálom azon a napon, mikor nincs a stúdióban és próbálna kicsit lazítani.
- Azt mondta szívesen eljön! Nekem most el kell mennem fotózásra nemsokára itthon leszek. - nyomtam egy gyors puszit anya arcára.
- Rendben kicsim, vigyázz magadra!
- Oké, te is!- intettem.
                        

~*~

Amióta haza jöttem eléggé jól fut a modell-karrierem. Kaptam egy állást a Glamour magazinnál ês ugyanúgy benne vagyok Natalie modell ügynökségében, csak Chicago-ban. El is felejtettem mondani, hogy a haza térésem óta már majdnem egy hónapja vagyok itthon. Szóval Justin-nal már majdnem két hónapja vagyunk együtt. Nem sok szabadideje van egyikőnknek sem a munkánk miatt, de az a kevés szabadnapunk is amink van próbáljuk együtt tölteni. Persze neki is kell a családjára is időt szakítani, ahogy nekem is. Ami, anyát illeti nagyon kedveli Justin-t. Szerinte teljesen kiegészítjük egymást. Ezt én is így gondolom. Persze, mikor elmegy koncertezni meg ilyenek, rám tör a szomorúság, hogy simán találhat szebbet, jobbat viccesebbet Nálam. Viszont, mikor együtt vagyunk, az semmivel nem érhet fel. Olyan édes, hogy szavakba sem tudom önteni. Múltkor is elintézte Scooter-rel együtt, hogy LA Reid is meghallgathasson. Pár hét múlva, lehet hogy aláírok egy lemez szerződést az Island Def Jam Music Group-nál. Annyira izgalmas, bár attól félek, hogy sokan csak azért kedvelnek, mert Justin a pasim, bár igen, mindig akadnak olyanok, akik nem tudják elfogadni, hogy együtt vagyunk, és nem csak a Belieber-ök között. Persze kapok nagyon édes leveleket is, és már kezd kialakulni a rajongó táborom. Egyenlőre még nem tudom, hogy a zene vagy a modellkedés mellett állapodok-e meg, még csak nyitogatom a szárnyaimat, hogy melyik tetszene jobban. Lehet, hogy egy nap majd filmekben is fogok szerepelni. Ki tudja?! :)

- Jajj, ne haragudj!- mondtam, mikor nagy gondolkodásomba majdnem neki mentem egy lánynak.

- Semmi gond! Cathy?!- tolta fel a napszemüveget a fejére.

- Demiii!- ismertem fel.

- Megiszunk valamit? Még van egy kis időm.

- Ó, persze.

- Na és, hogy kerülsz Chicago-ba?- kérdeztem miután kihozták a rendelésünket.

- El kell itt intéznem valamit! Na és Te hogy vagy? Hogy megy a modellkedés.

- Jól vagyok, köszi. Ó, nagyon szeretem.

- Remélem, azért kacsingatsz az éneklés felé is, mert elég jól megy!

- Hát igen, megyeget. Lassan, de biztosan.-mosolyogtam.

- Justin-nal mi a helyzet?

- Megvagyunk, minden rendben.

Annyira elbeszélgettünk, hogy észre sem vettük, hogy mennyire szalad az idő.

- Ohh, mennem kell, ne haragudj!- nézett az órájára Demi.

- Nem gond, nekem is mennem kell. Anya festeni szeretne.

Elbúcsúztunk egymástól és elindultam haza.

Otthon már vártak rám anyáék. Justin épp palacsintával tömte a fejét.

- Kicsit megéhezett.- mosolyodott el anya.

- Hát, azt látom!- nevettem el magam.

- Nagyon jó ez az áfonyás palacsinta, anyukád tudja mi a jó.- mondta artikulátlanul, teli szájjal. Na igen, fúúj.

- Előbb inkább nyeld le!- mosolyogtam mellé érve.

- Na és milyen volt a meló?- kérdezett az ölébe húzva engem.

- Hmmm...elment.

- Hiányoztam, mi?- kérdezte vigyorogva.

- Jaj, el sem hiszed mennyire! Minden egyes másodpercben rádgondolok.

- Tudom.- suttogta és megcsókolta a nyakamat.

- Öhhh...ne anya előtt!- suttogtam és elhúzódtam Tőle.

- Itt sincs!- mondta Justin nevetve.

Természetesen anyu szokásához híven elkezdett redezkedni, egyedül akarta elhúzni a kanapét.

- Jaj, ne anya kijön a sérved!- mondtam és Biebs-el a segítségére siettünk.

A következő egy órában festettünk. Mindenki tiszta festék volt. Szép napsárga lett a szoba, így már tényleg vidámabb. Justin össze festékezte az egyik kedvenc pólómat. Habár, annak már mindegy, ki is nyúlt meg a színe is ki van fakulva.

- Gyerekek, én elmentem veszek egy kis kínait! Félóra és itt vagyok. Vigyázzatok a házra!- parncsolt ránk, anya majd kilépett az ajtón. Természetesen átöltözött és nem festékes pólóban ment el.

- Anyud nagyon jó fej, bírom.- huppant le mellém a kanapéra Justin átkarolva a vállam.

- Igen az, én is nagyon szeretem és örülök, hogy megváltoztam.- húzódtam hozzá közelebb.

- Én is.- mondta és megsimította az arcomat.

- Akkor jó.- mondtam és csókot leheltem a szájára. Nem engedett el, vadul beletúrt a hajamba, amitől szétnyílt a szám utat engedve neki. Lehámozta rólam a pólót, már nagyon belemerültünk a csókolózásba. Amikor anya lépett be a lakásba.

- Itt is vagyok, gye...- ahogy felénk nézett elakadt a szava. Ki tudja, mit gondolt?! Pedig szinte nem is történt semmi.

- Ööö..anya, figyelj ez nem az aminek látszik!- motyogtam mgamra ráncigálva a pólót és elhúzva a számat Justinra néztem.

Sziasztok!

Szidjatok nyugodtan, szerintem nem lett valami hosszú a rész és ezért bocsánatot is kérek! Időközben, kb. a felénél a bloggeremnek is volt valami baja, úgyhogy csak ma tudtam befejezni. Remélem azért tetszik! :)

Nagyon szeretném ha összegyűlne minimum 3 komi és 5 pipa. Akkor hoznám a következőt. Jó pihenést kívánok továbbra is! 

Puszi: Loren♥

22.rész

22.rész

Ideges voltam. Miért kell mindent elrontaniuk? Mit ér az erőszakosság, a bunkóság és a verekedés? Egy rohadt kép miatt, az Isten szerelmére!!! Biztos, hogy tisztességes munka. Igen, tudom, hogy Justin híres, nem is kicsit, de azért az már sok, hogy magánéletet sem hagynak neki! Úgy kezelik, mintha az élete kiteregetett kártyalap lenne, amibe bárki bele leshet.
Már azt hittem, hogy idegességemben, eltöröm valamelyik ujjamat annyira ropogtattam.
Alig járunk, alig vallottam be, hogy szeretem erre bajba kerül. Mondhatnánk, hogy a "szerencse" velem jár.
Elgondolkodtam, hogyha továbbra is Justin barátnője szeretnék maradni, (már pedig ez a szándékom) akkor muszáj lesz megszoknom a vele járó dolgokat. Amibe, bár már akkor belecsöppentem, amikor barátok voltunk. Eszemben sem lenne ilyen "piti" dolog miatt csak úgy eldobnom magamtól. Szerintem nagyon hálás lehetek, neki hiszen ö változtatott meg, kinyitotta a szemem. A bunkó viselkedés nem ér semmit, kár hogy én éveken át az voltam.
Jus lépett be a szobába.
- Hát már meg is jöttél?- kérdeztem felállva az ágyról.
- Cath, én mondtam, hogy minden rendben lesz és nem zárnak dutyiba. Figyelj, amíg én itt vagyok neked mindent megoldunk. Meg fogunk küzdeni a sajtóval, a paparazzikkal, az utálókkal. Jobban szeretlek, mint gondolnád, jobban beléd estem, mint hittem volna. Te egy csodálatos lány vagy. Tudom, hogy még a kapcsolatunk elején vagyunk, de kijelenthem, hogy szeretlek és Téged senki és semmi nem pótolhat számomra. Már az első pillanatban megtetszettél. Főleg az, hogy nem engedtél magadhoz közel. Imádlak baby!- mondta mosolyogva.
*Lehet, hogyha a régi Cathy ezt hallja elröhögi magát. Az új Cath-nek, azonban könnyeket csaltak a szemébe ezek a szavak. Gondoltátok volna, hogy valaha ez a lány szeretni fogja Justin-t?*
- Ohhh..Justin!- húztam magamhoz közel és éreztem, hogy arcomon legördül egy kósza könnycsepp.
- Ne sírj, mindent túl fogunk élni együtt, hidd el!-suttogta ajkaimba majd megcsókolt.

Sziasztok! :)

Tudom, hogy elég rövid rész lett meg minden, de ez egy ilyen lezáró rész lett volna.
Azt szeretném tudni, hogy szeretnétek-e második évadot, hogy Cathy Chicagoi életét is megismerjétek a haza térés után, vagy hagyjam abba.
Rengeteg ötlet van még a tarsolyomban, szóval a másik blogom ugyanúgy menni fog. Valamint elkezdtem.egy másik JB-fanfiction-t is, aminek a 'Just you know me' címet adtam. Remélhetőleg a jövő hét felé feltudom rakni a bevezetöt! :)
Szóval srácok tudassátok velem, hogy akarjátok-e követni tovább a Cathy-Justin páros kapcsolatát!
Puszi: Loren

21.rész

 21.rész

Három nap telt el úgy, hogy Biebs nem jelentkezett. Oké, tény nem kellett volna annyira felkapnom a vizet a kis "viccén", de nem tudhattam, hogy mekkora a féltékenységi küszöböm. Még sosem volt azelőtt pasim és nem voltam soha elötte igazán szerelmes. ( Ha az nem számít annak, hogy óvodásan összeházasodtam egy kisfiúval az oviban. Hùha mekkora lagzi volt az. :D Azt hiszem Bill-nek hívták a kissrácot, de már nem emlékszem tisztán.) Ö meg már túl van egy pár kapcsolaton. Persze hogyha én meg visszavágtam volna, hogy hétvégén találkozom a One Direction-nel, akkor ö lett volna kiakadva.
Egész végig ez az egy mondat ment a fejemben: "Pedig én szeretlek!"
Nem tudtam, hogy ezt most csak idegességében mondta, vagy pedig komolyan gondolta. Tudtommal, az ember idegességében nem szokott ilyeneket mondani, legfeljebb kétségbe esésében. Viszont, hogyha komolyan gondolta, akkor nekem is "elemeznem" kellett magam. Igen, tény, hogy kedveltem, nem is kicsit, de azt, hogy szeretem, azt még nem mertem kimondani még magamban sem. Soha nem voltam olyan lány, aki kimutatta, vagy kiakarta volna mutatni az érzéseit. Úgy gondoltam, hogyha kimutatnám az érzéseimet az emberek gyengének tartanának. Én pedig utáltam, ha gyengének látszom.
Ezen a hétvégén annyira elhagytam magamat, hogy bucira sírt fejjel könnyeztem, amikor DiCaprio belefagyott a vízbe. Nem mondom, hogy régen nem szomorított el ez a film, de azért nem készültem ki rajta ennyire. Szerintem Nessie már szabályosan meg volt rémülve attól az énemtöl. Úgy kellett elrángatnia a laptopom elöl, amin újra megakartam nézni a Titanic-ot. (Körülbelül ötödjére.)
Ezekben a napokban lettem üldözési mániás is: néztem a Belieber-ök kiírásait, valamint Justin Twitter-ét is folyamatosan néztem, hátha találok valami rámutaló jelet.
- Cathy, készülődnünk kéne, nemsokára indulunk a fiúkhoz.- állt felém Nessie.
- Persze, csak tudni akartam, hogy Justin-nal hányadán is állunk, de úgy látszik nem érdeklem.- vágtam csalódott képet.
- Cath, néha észre vehetnéd magad! Arra nem gondolsz, hogy talán azért nem ír ki mindent Twitter-re,mert sok dolga van?! Különben is most az albumát fejezi be, szóval eléggé fárasztó lehet!
- Igazad van!- sóhajtottam.
- Okés csajszi, most már akkor készülődhetünk, nemsokára jön értünk Niall.
- Ó, szóval a herceged jön értünk!- kacsintottam rá és vigyorogtam.

- Szóval chicagoi vagy?- kérdezte hátra fordulva a kocsiba Ness "ír manója." Szimpatikusnak tünt és a levakarhatatlan mosoly az arcán csak még barátságosabbá tette.
- Hát igen.-mosolyogtam.
Megérkeztünk a srácok házához, ez is bámulatos épület volt, csak mint Justin-é. A másik négy fiú is nagyon megnyerő volt. Az egyik közülük elég szomorúnak tűnt. Liam volt az.
- Gyere, segíts!-mondta nekem Ness, mikor beléptem a konyhába. Éppen palacsintát csinált öt feneketlen bendőnek. Vagy is négynek, Liam magába roskadva ült kint az erkélyen.
- Kimegyek megnézem!-mondtam barátnőmnek.
- Ma halt meg a nagypapája, közel állt hozzá, szóval elég rosszul viseli.

Kiléptem az erkélyre.
- Leülhetek?-kérdeztem. Nem szólt semmit, továbbra is lehajtott fejével bólintott egyet.
- Nézd, tudom ilyenkor nem könnyü olyanokat hallgatni, hogy: "Most jobb helyen van!" Meg ilyenek, nem is azért jöttem. Tudod én kiskoromban elvesztettem az édesapámat és ez hatással volt az eddigi életemre. Mindenkit, aki szeretett eltaszítottam magamtól, nem kívántam senki segítségét. Csak ennyit akartam elmondani és hogy öszinte részvétem!-mondtam és felálltam.
- Cathy, köszönöm!-ragadta meg a karom. Ahogy könnyes szemeibe néztem muszáj volt visszaülnöm és szorosan megölelnem.
- Ha szeretnél még itt maradok veled!-mondtam.
- Nem, nem menj csak szórakozz a többiekkel!-mondta.
- Biztos?-néztem a szemébe.
- Persze, összeszedem magam és bemegyek én is.
- Jól van.-simítottam meg a hátát, majd bementem.

Bent már nagyon fogyott a palacsinta, ízlett nekik. Nessie és Niall a kanapén ültek, Niall barátnőmet átkarolva tömte magába a palacsintát és rácsapott Louis kezére , mikor elakarta venni tőle. (?!) Hát oké...

- Cath, beszélhetnénk?- állt fel Niall a kanapéról. Hozzátenném hogy egy teliszájjal kérdezte.

- Persze, csak először inkább edd meg, jó?-kérdeztem fintorogva majd felnevettem.

- Oké, meg van.

Kimentünk az erkélyre, ahonnan Liam pont akkor ment be. Leültünk.

- Mi van veletek Justin-nal?-kérdezte (Uramisten, de tudtam, hogy Bieber-ről lesz szó!!!)

- Hát, nem valami fényesen áll a kapcsolatunk. Az az igazság, hogy eddig már három napja fel sem hív meg semmi.

- Nagyon sok a dolga! Dalokat is ír, interjúkra is kell mennie.

Eléggé elszégyelltem magam. Én itt sajnálkozok, hogy így nem hív- úgy nem hív, közben meg azt sem tudtam, hogy ennyi dolga van.

- Tudom.-hajtottam le a fejem.

- Beszéltem Justin-nal, ma jön vissza, de azt mondta, hogy ne szóljak neked,mert szerinte úgy sem szeretnéd látni.

- Miért jön vissza.

- Mit tudom én, valami divatbemutatón lép fel.

- Ööö, oké.- motyogtam. Igazából nem volt oké, elképzeltem, hogy Justin-t körül veszik a szebbnél-szebb modellek.

- Cathyyyy!-sikítozott Nessie.- Most hívott Natalie, hogy estére fellépésünk van!!!-jött ki.

~*~

- Csajok, csajok siessünk, még próbálni is kell egy utolsót!-mondta kissé feszülten Natalie. - Olyan hálás vagyok, hogy beugrottatok Ann és Sharon helyett:-fordult hozzánk. - Cath, kiszaladnátok nekem kávéért Mandy-vel, kérlek?-kérdezte tőlem.

- Persze.- mondtam és végre sikerült felhúznom oldalt egy elég szűk ruha cipp-zárját. Kínlódtam vele vagy fél órán át.

Kicsit feszélyezve éreztem magam ebben  a szűk cuccban és a tíz centis magassarkúban, amiben igyekeztem nem kitörni a bokámat. Muszáj volt megszoknom, ha úgy gondoltam, hogy belekezdek ebbe a pályába. 

Mikor kiértünk épp akkor láttam meg egy napszemüveges srácot két debella testőrrel. Kísértetiesen hasonlított Justin-ra. Megpróbáltam úgy elhaladni mellettük, hogy ne vegyenek észre. Ám bénaságomhoz híven persze, hogy akkor botlottam meg amikor melléjük értem és természetesen Mandy nem botlott fel, úgy ment mintha lapostalpúban lenne.

- Héj, vigyázz.- kapta el a karom a napszemüveges fiú. 

Akit hang alapján betudtam azonosítani....Justin.

- Ömm..kössz.-motyogtam és igyekeztem, hogy ne ismerje fel a hangomat. El volt fordítva a fejem ellenkező irányba, hogy ne ismerhessen fel. Nem is értem miért csináltam ezt, tökre ovis dolog.

- Cathy?!-kérdezte maga felé fordítva. Hát, úgy látszik nem jött be a tervem. Egyébként meg tudhattam volna, hogy itt Ő is itt lesz, hiszen Niall valami divatbemutatóról beszélt.

- Héj, Justin!- színészkedtem, mintha csak most jöttem volna rá és megpaskoltam a vállát (?). 

- Tudom, hogy felismertél elsőre, a másik pedig, hogy nem tudsz színészkedni.-mondta összevonva a szemöldökét.

- Hát, te csak ne mond meg, hogy én mit nem tudok, jó?- kaptam fel már megint a vizet. Komolyan egyszer elgondolkodtam azon, hogy szednem kéne valami "nyugi-bogyót".

- Oké. Amúgy hogy vagy?- kérdezte.

- Jól, elmegy.

- Ideges vagy...

- Jaj, de okos itt már valaki. Miért, te milyen lennél, ha lenne egy pasid, na jó ez hülyén hangzik, csajod és három napig nem jelentkezne. Megnéztem vagy ötször a Titanic-ot és szétbőgtem a szemem, mikor Leonardo belefagyott a vízbe. Ez tudod mit jelent?

- Hogy hivatalosan is vége a "Jonas Brothers-korszakodnak", mert helyettük Leonardo-t választod?

- Ajj, Justin, hogy lehetsz ilyen hülye! Nem, nem azt jelenti!!! Hanem, hogy szeretlek!- a mondat utolsó felét  suttogtam.

- Gyere már, Natalie ideges lesz!-húzott maga után Mandy.

Visszanéztem Justin-ra, asszem lefagyhatott vagy mi. Hát igen még magamat is megleptem ezzel a hirtelen kijelentéssel. 

Kimondtam, hogy SZERETEM.♥

Vittünk Natalie-nak kávét, utána rögtön Nessie-hez szaladtam.

- Hallod, nem hiszed el kivel találkoztam kinnt!

- Kivel? Joe Jonas-szal?-meresztette ki szemeit.

Istenem, nem igaz, nem tudnának leszállni A Joe témáról?!

- Nem!!! Justin?!

- Mi, itt van Justin? Hoool?- ugrált. 

- Mit tudom én, előbb még kint volt.

A következő 10 percben még beállítottak minket meg ilyenek, aztán kezdődött a főpróba.

- Oké Biebs, te maradj még a színfalak mögött.-mondta a koreográfus.

Justin bólintott, aztán találkozott a tekintetünk; bíztatóan rámmosolygott, majd kacsintott egyet.

~*~

A fellépés elég jól sikerült, bár kicsit tartottam tőle, hogy ne essek orra miközben megyek. Szerencsére ez nem következett be. Ness is szuper volt és Justin is kirobbanó formában énekelt. 

- Oké, próbáljunk úgy kimenni, hogy ne ismerjenek fel!-mondta Justin és fejére húzta a kapucniját, én is így tettem. Összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel léptünk ki. Ha nem várt 10 paparazzi minket, akkor egy sem.

Már megint ordibáltak meg ilyesmi.

- Héj, cica miújság?-kérdezte az egyikük, egy fiatalabb, és belemarkolt a fenekembe.

- Hagyjál már seggfej!-szóltam oda.

Igyekeztünk a kocsi felé, amikor egy fotós elénk ugrott és belefényképezett az arcunkba.

- Hagyja már abba!!!-lökte ki Justin a kezéből a kamerát a kezéből és rátaposott.

- Taknyos kölyök!!!- mondta felbőszülten a középkorú csávó és meglökte Justin-t.

Justin nem hagyta magát, így visszalökte. Tudtam, hogy ebből, óriási verekedés lesz és Justin újabb botránya.

Először még beleakartam folyni, hogy leállítsam őket. Huzigáltam Justin-t el onnan, meg minden, de a fotósok újabb és újabb sértései miatt nem tudtam. A végére már feladtam és könnyezni kezdtem. Ezt nem hiszem el.

10 perc múlva jött a rendőrég is.A verekedést pedig Justin-éknak nem nagyon akaródzott abba hagyni.

- Mi történt?-kérdezte az egyik rendőr.

- Verekedés!- suttogtam alig hallgatóan tenyerembe temetve az arcom.

~*~

Hideg vizes zsebkendővel törölgettem Justin arcáról a vért, nem mondom, jól elintézték. Szét repedt a szája egy helyen és még volt sok kisebb seb az arcán. Próbálta játszani a nagy hőst, hogy neki nem fáj semmi, de időnként felszisszent és megrángott az arca a fájdalomtól.

- Ha eljöttünk volna, most nem lenne ez.- csóváltam a fejem.

- Tudom.- hajtotta le a fejét.- De én nem hagyom magam, főleg hogy az egyik féreg még hozzád is nyúlt!-szorult ökölbe a keze.

- De mi van, ha lesz ebből valami? Mármint érted, rendőrségi ügy!

- Cath, ne aggódj feleslegesen, nem lesz semmi baj.- simította meg az arcomat.

- Remélem.-suttogtam.

Csörgött a telefonja. Körülbelül vagy két percig beszélt.

- Behívtak a rendőrségre.-tette le a készüléket.

- Mi?!

- Nyugi már, egy kis bunyóért csak nem csuknak le!

- Justin, ez nem egy kis bunyó volt!!!!

- Majd jövök!-ölelt át majd kiment az ajtón.

Ettől féltem, amint Angliába visszajön bajba kerül, lehet, hogy a kapcsolatunk megtalálja a helyes utat, de úgy érzem miattam találja meg mindig a balhé.  Na, jó nélkülem se lenne jófiú, de az, hogy a fotósok mindig rámszállnak az csakis az én hibám. Ilyen lelki ismeret furdalást még életemben nem éreztem.

Sziasztok!

Ez lett volna az új rész, remélem tetszik. Bevallom szerintem ez az eddigi leizgalmasabb rész. Persze ez csak az én szerény véleményem. Kérlek titeket, hogy komizzatok pipáljatok, kritizálhattok is. Szóval nyugodtan írjátok le nekem ŐSZINTE véleményeteket. Hiszen azért, írok, hogy titeket szórakoztassalak. Másrészt pedig azért, mert úgy érzem, hogy az írás az életem. Köszönöm tényleg a komikat meg mindent. Imádlak titeket!!!

Puszi: Loren♥

Nézzetek be másik blogjaimba is, ha van kedvetek:  

www.melissamartinezslife.blogspot.hu

www.csakbaratokvagytobb.blogspot.hu

További szép és pihenésben gazdag nyarat! :)

20.rész

Sziasztok!:)

Gondolom már megszoktátok, hogy a végére írom a szöveget, de most ez kivételes alkalom, hiszen elérkeztem a 20.részhez. Ha hiszitek, ha nem: ez nekem óriási dolog, mivel ez az első blogom. Nagyon szépen köszönöm a komikat és a feliratkozókat is. Igérem, nem fogok csalódást okozni nektek! Szép nyarat igyekezzétek kipihenni magatokat. Jó olvasást, remélem tetszeni fog a rész! (Igyekeztem hosszúra írni,de hát..:/)

Puszi: Loren♥

20.rész

Justin-nal nagyon jó volt a parton lenni, nem volt a legmelegebb és kicsit fújt a szél, de arra, hogy egy órát elsétálgassunk ott és hülyéskedjünk,arra ideális volt.

- Cathy, komolyan lehet hogy meg fog ijedni, ha ilyen gyorsan rárontasz ezzel a kérdéssel.-mondta Justin miközben haladtunk az autópályán.

- Tuti nem fog, már megszokta, hogy ilyen vagyok, különben is nem vagyok annyira vadállat.-válaszoltam.

- Hát, annyira nem!

- Mi? Szerinted egy őrült vagyok? Jó megjegyeztem. Mondhatom jó pasi vagy, először a kocsidat félted (?!) a barátnőd helyett utána meg le vadállatozol. Kössz szépen!-bigyesztettem le az ajkam és bevágtam a durcit.

- Jaj Cath, nem úgy gondoltam,te is tudod!-mondta szemembe nézve levéve a sztrádáról a tekintetét.

- Igen.- rebegtettem meg a szempilláimat és igyekeztem eltalálni valami, olyasmi hangot, mint aki mindjárt elbőgi magát a meghatottságtól. Mindketten felnevettünk.

~*~

- Na, de most meséld el hogy történt!-kérleltem barátnőmet. 

Oké, tény nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem, de azért nem voltam olyan ijesztő. Vagyis igyekeztem kevésbé ijesztőnek tűnni. Ezért azt a megoldást, hogy berúgom az ajtaját, elvetettem, pedig először frappánsnak tűnt. Azt választottam, hogy szépen bekopogok ezzel a mondattal: "Mi az, hogy Justin előbb tudja?! Hogy történt? Áááá, mesélj el mindent!- és ehhez hasonló kitöréseimmel hoztam frászt legjobb barátnőmre. Komolyan megijedt, először azt se tudta, hogy mi a francról beszélek. Pedig igyekeztem, Justin tanácsait követni és nem megijeszteni. Amint elmondtam neki, hogy: "Hát, Niall-ről te bolond!" Azonnal felcsillant a szeme, elpirult és turbósebességgel felráncigált a lépcsőn. Mindketten lehuppantunk az ülőgarnitúrára és elkezdte a mesélést.
- Szóval úgy volt, hogy amikor még régebben, amikor azt mondtam, hogy az uncsitesóméknál vagyok Manchester-be igazából Niall-lel találkozgattam.-itt kicsit félve összehúzta a szemét, mert gondolom félt a reakciómtól.
- Nyugi, nem kell tartani a reakciómtól.-nyugtattam meg és hogy ezt hangsúlyozzam megöleltem. Na jó, lehet, hogy egy kicsit erősebb volt szorításom a kelleténél. Jól van na, de egy kicsit bántva éreztem magam emiatt, hogy nem mondta el.
- Amúgy mikor szeretted volna nekem elmondani?-sóhajtottam.
- Hát..izé nem tudom, féltem, hogy haragudni fogsz.-tördelte a kezét. Komolyan már azt hittem, hogy eltöri valamelyik ujját.
- Jaj Istenem. Miért haragudtam volna?
- Hát, nem tudom, de azt igen hogy olyan jó barát vagy és úúúgy szeretlek!-ölelt meg most Ő.
- Én is Téged.
- Niall azt mondta, hogy szívesen megismerkedne veled, ha már így legjobb barátok vagyunk mi ketten. Akkor megismerhetnéd a többi 1D-s srácot is. Meg beszéltem Natalie-val is, neki holnap lenne jó, már le is fixáltuk az időpontot, remélem ráérsz.-kacsintott egyet.

- Oké.-próbáltam visszakacsintani, de elèggè olyan lehetett, mintha belement volna valami a szemembe. Soha nem tudtam normàlisan kacsintani, fogalmam sincs mièrt. 

- Öhm, mi ment bele a szemedbe? 

- Nessie,ez kacsintàs lett volna! 

- Ja, ìgy kacsintasz?-kèrdezte majd' megszakadva a nevetéstöl. 

 Kaptam egy sms-t Justintól.

 - Bocs, mennem kell Justin még talàlkozni akar velem.-mondtam felvève a táskámat.

 - Oké.-biggyesztette le a száját.- Lekísérlek. 

Kiléptünk a házból,ahol már Justin várt rám. 

- Úúú, szia Justin!- ölelte meg erősen Nessie. Le sem tagadhatná, hogy Belieber. 

- Szia Ness. Hogy vagy?-mosolygott Biebs kedvesen. 

- Jól. Köszi, és te? - Hàt, az az igazsàg, hogy Cath kikèszít,de ki kell bírnom. 

- Haha, olyan vicces vagy!- mondtam.- Tudod mit? Ha annyira megeröltetö velem lenni, akkor nem muszàj jàrnunk. 

Igen, tényleg eléggé rosszul esett amiket azon a napon mondott.

 - Na èn mentem. Akkor holnap.- eröltettem magamra egy mosolyt és megöleltem legjobb baràtnömet, majd elmentem. 

- Héj Cathy, ne csinàld màr, csak vicc volt.- szaladt utánam Jus ès megragadta a csuklómat. 

- Azért néha tudhatnád, hogy hol vannak a határok.-fordultam felè dühösen. 

- Igen tudom, bocs tényleg!-mondta egy csókot lehelve szàmra. 

- Na ès mièrt hívtàl ide?- kèrdeztem kicsit megenyhülve.

 - Az a helyzet, hogy egy kis idöre vissza kell mennem az USA-ba. Scooter mondta, hogy muszàj felvennünk egy új szàmot. Körülbelül 5 napot, vagy 7-et leszek ott. Bulizok egy csomót ès felszedek nèhàny csajt.

Minden vèr kiszaladt a fejemböl.

 - Nyugi màr csak vicc volt!

 - Hanyadszorra is mondod ezt ma? Bieber, tènyleg hagyjàl békén. Nyugodtan bulizz amennyit csak akarsz. Nem kell azon görcsölnöd, hogy esetleg "kikészítelek" vagy ilyesmi! Azok a csajok hàtha értékelni tudják ezeket a marha jó vicceidet!-mondtam ellökve a kezét.

 Elindultam, úgy éreztem nem bírom tovább.

 - Cath, hallgass màr meg!- àllt elèm Justin. 

- Mit nem lehet érteni azon, hogy hagyj békén?-ordítottam a képébe könnyes szemmel. 

- Hagylak! Pedig szeretlek!-mondta dühösen és elment.

Azt hittem, hogy ott helyben elbőgöm magam. Hogy lehetek ekkora hülye?! Ő csak viccelt, bár kicsit erősebben a kelleténél. Tudtam, hogy szeret, és azt is tudtam, hogy én viszont. Jó kiinduló pontja volt a kapcsolatunknak: Alig pár hete járunk, de már össze is veszünk az én hülye megsértődésem miatt! Nem mintha magamat akarnám védeni, de neki sem kellett volna ilyeneket mondania. Oké, kemény csajnak tűntem meg minden, de igazából elég érzékeny lelkem van, néha túl is reagálom a dolgokat. Mint például most ezt. Ha egy jót röhögtem volna rajta, akkor nem lett volna ez.

"Haza" értem, magyarul a Wilkinson-rezidenciára és próbáltam nem elsírni magam. Amikor beléptem az ajtón, épp akkor jött ki Margaret a hall-ból.

- Milyen volt a napod?-csevegő hangon.

- Rémes.-suttogtam lesütött szemmel és már jött is az első könnycsepp.

- Mi a baj Kincsem?- lépett elém aggódva és átölelt.

- Mindent elrontok mindig!- most már nem tudtam megálljt parancsolni könnyeimnek.

A következő egy órában mindent elmondtam neki, töviről-hegyire és ki is sírtam magam rendesen. Azért jól esett, hogy az Angliában eltöltött idő alatt kaptam egy olyan pót-anyukát, mint Mrs. Wilkinson.

- Hát szerintem, ha visszajön meg fog  enyhülni meglátod!- mondta.

- Nem hiszem, lehet hogy ezt már egy életre elszúrtam.- töröltem le véglegesen könnyeimet.

- Higgy nekem, ha ez a fiú Téged igazán szeret, akkor nem fogja kibírni nélküled.- nyugtatott meg.

- Remélem.-mondtam egy kósza mosoly kíséretében. Csöngettek.

- Várj, lemegyek és megnézem ki az!-mondta Marge.

Ameddig lement én felnéztem Twitter-re. Justin nem posztolt ki semmit...még. Amióta Justin-nal találkoztam eléggé megnőtt követőim száma, pedig még azt nem is tudták, hogy járunk. Jobb is, hogy nem árultuk el a kapcsolatunkat, még túl korai lenne és hát szerintem Justin rajongói sem repdesnének az örömtől. Hirtelen felindulásból ezt írtam ki: "@cathynewstone: "Már most hiányzol. Sajnálom."

Ebből még csak nem lehet annyi probléma, hiszel azt se tudják kire utalok. Tévedtem. Ezek a rajongók komolyan mindent tudnak, de erre csak akkor jöttem rá, mikor Justin is kiírta ezt: "@justinbieber: A valaha volt legrosszabb nap. #sajnálom" Egyből elkezdtek támadni, hogy mit csináltam a kedvencükkel és Justin-t is ostromolták, azzal, hogy van-e köztünk több a barátságnál. Igyekezett nem reagálni rájuk és én is próbáltam figyelmen kívül hagyni az engem sárgaföldig lehordó rajongók bosszankodását.

Nessie lépett be a szobába: 

- Hallottam...-ölelt át szorosan és leült mellém az ágyra.

- Honnan.

- Justin mondta, felhívott. Nézd, igen nem ismerem annyira, mert én is csak egy Belieber vagyok, de hallottam a hangján, hogy nagyon megviselte az egész és tuti, hogy szeret Téged.

- Én is szeretem Őt.-suttogtam.

- Olyan hülye vagyok, kiírtam a Twitter-re valamit, erre Jus is kiírt és most mindkettőnket ostromolnak.

Nessie a  laptopom fölé hajolt és tanulmányozni kezdte a Twitteremet.

- Ezt nézd!-kiáltott fel hirtelen!: "@belieber4ever: @justinbieber: Többet érzel @cathynewstone iránt, mint barátság?" "@justinbieber:  @belieber4ever: Majd idővel kiderül. Magam sem tudom.."

Na jó, ez a mondat azért kicsit szíven ütött, bár mit is vártam, azok után, hogy olyan bunkón viselkedtem vele.

- Hallod ne szomorodj el, csak megakar védeni a rajongóitól!-próbált nyugtatni Ness.- Érthető, hogy még össze van zavarodva.

- Hagyjuk ezt a témát, inkább tegyünk be valami filmet!-mondta LB-m (BF) és kivett a táskájából három filmet.- Margaret megengedte, hogy itt aludjak, nem is tudtam, hogy ilyen jó fej. Szóval csapunk egy nagy pizsi bulit és jól fogjuk érezni  magunkat.-vigyorgott.

~*~

- Minden rendben hátul lányok?- kérdezte Meredith, aki volt olyan kedves és elfuvarozott minket Londonba Natalie-hoz.

- Igen.- mondtuk egyszerre.

- Cathy, olyan hálás vagyok neked hogy itt vagy a lányomnak, eddig szegénynek alig voltak barátai itt a környéken, így nem tudott kivel játszani.- mosolygott a visszapillantó tükörbe Nessie anyja.

- Jaj, anya ne égess már, nem vagyok öt éves.-motyogta Ness.

- És hogy tetszik Anglia?- kérdezte tőlem Meredith figyelmen kívül hagyva lánya motyogását.

- Hát bevallom, először nem nagyon szívleltem ezt a helyet de mostanra már megszoktam.

- Értem. Hallottam rád talált a szerelem is.- kacsintott.- Jó pasi ez a Bieber.

- De anyaaaa!- szólt bele a beszélgetésbe Ness.

- Nem, nem semmi baj. Igen, az.-hajtottam le a fejem.

- Jaj, ne haragudj, nem akartam tapintatlan lenni.- kért bocsánatot, mikor meglátta lánya rosszalló tekintetét.

- Ugyan már.-mondtam.

Nemsokára oda is értünk. Az épület nem volt semmi!

- Ügyesek legyetek!- mondta Meredith mindkettőnket átölelve, majd elhajtott.

Az épületben már várt minket Natalie, Nessie szintén tűzvörös hajú unokatestvére:

- Natalie McRae!- nyújtott kezet.

- Cathy Newstone!- fogadtam el mosolyogva a jobbost.

- Gyertek mindjárt kezdünk is, csak még elkészítik a sminketeket meg ilyesmi!-vezetett be minket egy nagy terembe.

Rögtön kezelésbe is vettek minket. Csak a sminkünket több mint fél órán át csinálták. Olyan jó ruhákat kellett felvennünk, hogy az nem igaz. Élveztem.

- Azon gondolkodtam, hogy nem szeretnél-e belépni ebbe a szakmába! Minden adottságod meg van a modellkedéshez!. jött oda hozzám a végén Nat.

- Hát, igazából nem tudom.-hezitáltam.

- Jól van, de ha gondolkodtál nyugodtan hívj fel.-mondta és kezembe nyomott egy névjegy kártyát.

- Ú, vállad már el, légyszi légyszi!- örvendezett Nessie az épület előtt.

- Nem tudom, de azért tetszik az ötlet!- vigyorogtam én is.