21.rész

 21.rész

Három nap telt el úgy, hogy Biebs nem jelentkezett. Oké, tény nem kellett volna annyira felkapnom a vizet a kis "viccén", de nem tudhattam, hogy mekkora a féltékenységi küszöböm. Még sosem volt azelőtt pasim és nem voltam soha elötte igazán szerelmes. ( Ha az nem számít annak, hogy óvodásan összeházasodtam egy kisfiúval az oviban. Hùha mekkora lagzi volt az. :D Azt hiszem Bill-nek hívták a kissrácot, de már nem emlékszem tisztán.) Ö meg már túl van egy pár kapcsolaton. Persze hogyha én meg visszavágtam volna, hogy hétvégén találkozom a One Direction-nel, akkor ö lett volna kiakadva.
Egész végig ez az egy mondat ment a fejemben: "Pedig én szeretlek!"
Nem tudtam, hogy ezt most csak idegességében mondta, vagy pedig komolyan gondolta. Tudtommal, az ember idegességében nem szokott ilyeneket mondani, legfeljebb kétségbe esésében. Viszont, hogyha komolyan gondolta, akkor nekem is "elemeznem" kellett magam. Igen, tény, hogy kedveltem, nem is kicsit, de azt, hogy szeretem, azt még nem mertem kimondani még magamban sem. Soha nem voltam olyan lány, aki kimutatta, vagy kiakarta volna mutatni az érzéseit. Úgy gondoltam, hogyha kimutatnám az érzéseimet az emberek gyengének tartanának. Én pedig utáltam, ha gyengének látszom.
Ezen a hétvégén annyira elhagytam magamat, hogy bucira sírt fejjel könnyeztem, amikor DiCaprio belefagyott a vízbe. Nem mondom, hogy régen nem szomorított el ez a film, de azért nem készültem ki rajta ennyire. Szerintem Nessie már szabályosan meg volt rémülve attól az énemtöl. Úgy kellett elrángatnia a laptopom elöl, amin újra megakartam nézni a Titanic-ot. (Körülbelül ötödjére.)
Ezekben a napokban lettem üldözési mániás is: néztem a Belieber-ök kiírásait, valamint Justin Twitter-ét is folyamatosan néztem, hátha találok valami rámutaló jelet.
- Cathy, készülődnünk kéne, nemsokára indulunk a fiúkhoz.- állt felém Nessie.
- Persze, csak tudni akartam, hogy Justin-nal hányadán is állunk, de úgy látszik nem érdeklem.- vágtam csalódott képet.
- Cath, néha észre vehetnéd magad! Arra nem gondolsz, hogy talán azért nem ír ki mindent Twitter-re,mert sok dolga van?! Különben is most az albumát fejezi be, szóval eléggé fárasztó lehet!
- Igazad van!- sóhajtottam.
- Okés csajszi, most már akkor készülődhetünk, nemsokára jön értünk Niall.
- Ó, szóval a herceged jön értünk!- kacsintottam rá és vigyorogtam.

- Szóval chicagoi vagy?- kérdezte hátra fordulva a kocsiba Ness "ír manója." Szimpatikusnak tünt és a levakarhatatlan mosoly az arcán csak még barátságosabbá tette.
- Hát igen.-mosolyogtam.
Megérkeztünk a srácok házához, ez is bámulatos épület volt, csak mint Justin-é. A másik négy fiú is nagyon megnyerő volt. Az egyik közülük elég szomorúnak tűnt. Liam volt az.
- Gyere, segíts!-mondta nekem Ness, mikor beléptem a konyhába. Éppen palacsintát csinált öt feneketlen bendőnek. Vagy is négynek, Liam magába roskadva ült kint az erkélyen.
- Kimegyek megnézem!-mondtam barátnőmnek.
- Ma halt meg a nagypapája, közel állt hozzá, szóval elég rosszul viseli.

Kiléptem az erkélyre.
- Leülhetek?-kérdeztem. Nem szólt semmit, továbbra is lehajtott fejével bólintott egyet.
- Nézd, tudom ilyenkor nem könnyü olyanokat hallgatni, hogy: "Most jobb helyen van!" Meg ilyenek, nem is azért jöttem. Tudod én kiskoromban elvesztettem az édesapámat és ez hatással volt az eddigi életemre. Mindenkit, aki szeretett eltaszítottam magamtól, nem kívántam senki segítségét. Csak ennyit akartam elmondani és hogy öszinte részvétem!-mondtam és felálltam.
- Cathy, köszönöm!-ragadta meg a karom. Ahogy könnyes szemeibe néztem muszáj volt visszaülnöm és szorosan megölelnem.
- Ha szeretnél még itt maradok veled!-mondtam.
- Nem, nem menj csak szórakozz a többiekkel!-mondta.
- Biztos?-néztem a szemébe.
- Persze, összeszedem magam és bemegyek én is.
- Jól van.-simítottam meg a hátát, majd bementem.

Bent már nagyon fogyott a palacsinta, ízlett nekik. Nessie és Niall a kanapén ültek, Niall barátnőmet átkarolva tömte magába a palacsintát és rácsapott Louis kezére , mikor elakarta venni tőle. (?!) Hát oké...

- Cath, beszélhetnénk?- állt fel Niall a kanapéról. Hozzátenném hogy egy teliszájjal kérdezte.

- Persze, csak először inkább edd meg, jó?-kérdeztem fintorogva majd felnevettem.

- Oké, meg van.

Kimentünk az erkélyre, ahonnan Liam pont akkor ment be. Leültünk.

- Mi van veletek Justin-nal?-kérdezte (Uramisten, de tudtam, hogy Bieber-ről lesz szó!!!)

- Hát, nem valami fényesen áll a kapcsolatunk. Az az igazság, hogy eddig már három napja fel sem hív meg semmi.

- Nagyon sok a dolga! Dalokat is ír, interjúkra is kell mennie.

Eléggé elszégyelltem magam. Én itt sajnálkozok, hogy így nem hív- úgy nem hív, közben meg azt sem tudtam, hogy ennyi dolga van.

- Tudom.-hajtottam le a fejem.

- Beszéltem Justin-nal, ma jön vissza, de azt mondta, hogy ne szóljak neked,mert szerinte úgy sem szeretnéd látni.

- Miért jön vissza.

- Mit tudom én, valami divatbemutatón lép fel.

- Ööö, oké.- motyogtam. Igazából nem volt oké, elképzeltem, hogy Justin-t körül veszik a szebbnél-szebb modellek.

- Cathyyyy!-sikítozott Nessie.- Most hívott Natalie, hogy estére fellépésünk van!!!-jött ki.

~*~

- Csajok, csajok siessünk, még próbálni is kell egy utolsót!-mondta kissé feszülten Natalie. - Olyan hálás vagyok, hogy beugrottatok Ann és Sharon helyett:-fordult hozzánk. - Cath, kiszaladnátok nekem kávéért Mandy-vel, kérlek?-kérdezte tőlem.

- Persze.- mondtam és végre sikerült felhúznom oldalt egy elég szűk ruha cipp-zárját. Kínlódtam vele vagy fél órán át.

Kicsit feszélyezve éreztem magam ebben  a szűk cuccban és a tíz centis magassarkúban, amiben igyekeztem nem kitörni a bokámat. Muszáj volt megszoknom, ha úgy gondoltam, hogy belekezdek ebbe a pályába. 

Mikor kiértünk épp akkor láttam meg egy napszemüveges srácot két debella testőrrel. Kísértetiesen hasonlított Justin-ra. Megpróbáltam úgy elhaladni mellettük, hogy ne vegyenek észre. Ám bénaságomhoz híven persze, hogy akkor botlottam meg amikor melléjük értem és természetesen Mandy nem botlott fel, úgy ment mintha lapostalpúban lenne.

- Héj, vigyázz.- kapta el a karom a napszemüveges fiú. 

Akit hang alapján betudtam azonosítani....Justin.

- Ömm..kössz.-motyogtam és igyekeztem, hogy ne ismerje fel a hangomat. El volt fordítva a fejem ellenkező irányba, hogy ne ismerhessen fel. Nem is értem miért csináltam ezt, tökre ovis dolog.

- Cathy?!-kérdezte maga felé fordítva. Hát, úgy látszik nem jött be a tervem. Egyébként meg tudhattam volna, hogy itt Ő is itt lesz, hiszen Niall valami divatbemutatóról beszélt.

- Héj, Justin!- színészkedtem, mintha csak most jöttem volna rá és megpaskoltam a vállát (?). 

- Tudom, hogy felismertél elsőre, a másik pedig, hogy nem tudsz színészkedni.-mondta összevonva a szemöldökét.

- Hát, te csak ne mond meg, hogy én mit nem tudok, jó?- kaptam fel már megint a vizet. Komolyan egyszer elgondolkodtam azon, hogy szednem kéne valami "nyugi-bogyót".

- Oké. Amúgy hogy vagy?- kérdezte.

- Jól, elmegy.

- Ideges vagy...

- Jaj, de okos itt már valaki. Miért, te milyen lennél, ha lenne egy pasid, na jó ez hülyén hangzik, csajod és három napig nem jelentkezne. Megnéztem vagy ötször a Titanic-ot és szétbőgtem a szemem, mikor Leonardo belefagyott a vízbe. Ez tudod mit jelent?

- Hogy hivatalosan is vége a "Jonas Brothers-korszakodnak", mert helyettük Leonardo-t választod?

- Ajj, Justin, hogy lehetsz ilyen hülye! Nem, nem azt jelenti!!! Hanem, hogy szeretlek!- a mondat utolsó felét  suttogtam.

- Gyere már, Natalie ideges lesz!-húzott maga után Mandy.

Visszanéztem Justin-ra, asszem lefagyhatott vagy mi. Hát igen még magamat is megleptem ezzel a hirtelen kijelentéssel. 

Kimondtam, hogy SZERETEM.♥

Vittünk Natalie-nak kávét, utána rögtön Nessie-hez szaladtam.

- Hallod, nem hiszed el kivel találkoztam kinnt!

- Kivel? Joe Jonas-szal?-meresztette ki szemeit.

Istenem, nem igaz, nem tudnának leszállni A Joe témáról?!

- Nem!!! Justin?!

- Mi, itt van Justin? Hoool?- ugrált. 

- Mit tudom én, előbb még kint volt.

A következő 10 percben még beállítottak minket meg ilyenek, aztán kezdődött a főpróba.

- Oké Biebs, te maradj még a színfalak mögött.-mondta a koreográfus.

Justin bólintott, aztán találkozott a tekintetünk; bíztatóan rámmosolygott, majd kacsintott egyet.

~*~

A fellépés elég jól sikerült, bár kicsit tartottam tőle, hogy ne essek orra miközben megyek. Szerencsére ez nem következett be. Ness is szuper volt és Justin is kirobbanó formában énekelt. 

- Oké, próbáljunk úgy kimenni, hogy ne ismerjenek fel!-mondta Justin és fejére húzta a kapucniját, én is így tettem. Összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel léptünk ki. Ha nem várt 10 paparazzi minket, akkor egy sem.

Már megint ordibáltak meg ilyesmi.

- Héj, cica miújság?-kérdezte az egyikük, egy fiatalabb, és belemarkolt a fenekembe.

- Hagyjál már seggfej!-szóltam oda.

Igyekeztünk a kocsi felé, amikor egy fotós elénk ugrott és belefényképezett az arcunkba.

- Hagyja már abba!!!-lökte ki Justin a kezéből a kamerát a kezéből és rátaposott.

- Taknyos kölyök!!!- mondta felbőszülten a középkorú csávó és meglökte Justin-t.

Justin nem hagyta magát, így visszalökte. Tudtam, hogy ebből, óriási verekedés lesz és Justin újabb botránya.

Először még beleakartam folyni, hogy leállítsam őket. Huzigáltam Justin-t el onnan, meg minden, de a fotósok újabb és újabb sértései miatt nem tudtam. A végére már feladtam és könnyezni kezdtem. Ezt nem hiszem el.

10 perc múlva jött a rendőrég is.A verekedést pedig Justin-éknak nem nagyon akaródzott abba hagyni.

- Mi történt?-kérdezte az egyik rendőr.

- Verekedés!- suttogtam alig hallgatóan tenyerembe temetve az arcom.

~*~

Hideg vizes zsebkendővel törölgettem Justin arcáról a vért, nem mondom, jól elintézték. Szét repedt a szája egy helyen és még volt sok kisebb seb az arcán. Próbálta játszani a nagy hőst, hogy neki nem fáj semmi, de időnként felszisszent és megrángott az arca a fájdalomtól.

- Ha eljöttünk volna, most nem lenne ez.- csóváltam a fejem.

- Tudom.- hajtotta le a fejét.- De én nem hagyom magam, főleg hogy az egyik féreg még hozzád is nyúlt!-szorult ökölbe a keze.

- De mi van, ha lesz ebből valami? Mármint érted, rendőrségi ügy!

- Cath, ne aggódj feleslegesen, nem lesz semmi baj.- simította meg az arcomat.

- Remélem.-suttogtam.

Csörgött a telefonja. Körülbelül vagy két percig beszélt.

- Behívtak a rendőrségre.-tette le a készüléket.

- Mi?!

- Nyugi már, egy kis bunyóért csak nem csuknak le!

- Justin, ez nem egy kis bunyó volt!!!!

- Majd jövök!-ölelt át majd kiment az ajtón.

Ettől féltem, amint Angliába visszajön bajba kerül, lehet, hogy a kapcsolatunk megtalálja a helyes utat, de úgy érzem miattam találja meg mindig a balhé.  Na, jó nélkülem se lenne jófiú, de az, hogy a fotósok mindig rámszállnak az csakis az én hibám. Ilyen lelki ismeret furdalást még életemben nem éreztem.

Sziasztok!

Ez lett volna az új rész, remélem tetszik. Bevallom szerintem ez az eddigi leizgalmasabb rész. Persze ez csak az én szerény véleményem. Kérlek titeket, hogy komizzatok pipáljatok, kritizálhattok is. Szóval nyugodtan írjátok le nekem ŐSZINTE véleményeteket. Hiszen azért, írok, hogy titeket szórakoztassalak. Másrészt pedig azért, mert úgy érzem, hogy az írás az életem. Köszönöm tényleg a komikat meg mindent. Imádlak titeket!!!

Puszi: Loren♥

Nézzetek be másik blogjaimba is, ha van kedvetek:  

www.melissamartinezslife.blogspot.hu

www.csakbaratokvagytobb.blogspot.hu

További szép és pihenésben gazdag nyarat! :)