2.évad- 1.rész

1.rész

Két hónapot töltöttem Angliában. Nehéz volt eléggé a búcsúzás, mindenki a szívemhez nőtt a hónapok alatt.
Margaret eléggé el volt keseredve, hogy elmegyek, azt mondta, hogy már szinte a lányának tekintett. Meg mondom az igazat, nekem is olyan volt, mintha ö lett volna a pót anyukám. Mr. Wilson és Caroline rámparancsoltak, hogy attól még, hogy alapból olaszt tanulok ne felejtsek el franciául sem. Pierre-nek megígértem, hogy néha-néha táncra perdülök majd.
Marissa-val megegyeztünk, hogy levelezni fogunk. (Természetesen olaszul, még mindig gyengéje az angol.) Az 1D-s srácok is kérték, hogy ne feledkezzem meg róluk sem. Már hogy is felejteném el őket. Idő közben nagyon jóban lettem mind az öt taggal, jó fejek.
Roger ragaszkodott hozzá, hogy kivihessen a reptérre. Kíséretnek jött velünk Nessie és természetesen Justin. Nessie elsírta magát mikor a búcsúzkodásra került sor. Elmagyaráztam neki, hogy attól még, hogy vissza megyek Amerikába tartjuk a kapcsolatot, mindennap webkamozunk és a távolság ellenére legjobb barátok maradunk. Azért én is könnyeztem. Roger is megölelt és azt mondta, hogy megtiszteltetés volt engem furikázni. Jaj, azt el is felejtettem, mondani, hogy Annelise becsomagolt nekem egy csomó kaját a hosszú repülőútra, hogy éhen ne haljak. Justin-tól volt a legnehezebb elbúcsúznom. Akkor jöttem rá igazán, hogy milyen sokat jelent nekem ez a fiú. Neki köszönhetem, hogy megláttam ki is vagyok én igazából. Elég szolidak voltunk, csak egy szájra puszi és ölelés ennyi. Nem kellett ide nyálas szöveg meg 'Ígérd meg, hogy nem csalsz meg!'-hez hasonló mondatok. Ezt az angliai részét a kapcsolatunknak ilyen egyszerűen kellett lezárnunk.
És most jön az a rész, amit még mindig képtelen vagyok felfogni!!! Tudjátok ki ült mellettem a repülőn?! Wá, igen, Joe Jonas! Uramisten, és ö szólított meg, nem pedig fordítva! Majdnem eldobtam az agyamat. Soha nem hittem volna, hogy az egykori JB ( Jonas Brothers ) frontembere fapados járaton utazik és hogy ennyire közvetlen. Sokat beszélgettünk és közös képet is csináltunk. Rögtön el is küldtem életem legjobb képét Justin-nak. Úgy vigyorogtam ott Joe mellett, mint valami hülye gyerek. Justin vissza is írt, hogy: "Nagyon elbűvölőek vagytok, de azért okosan! Mondd meg neki, hogy az én csajom vagy! ;) xx "
Nem bírtam ki, hogy ne írjak vissza:
" Hoppá, valaki itt féltékeny! :D Már megmondtam neki és ne aggódj, én mindig okos vagyok! ;) Ui.: Hiányzol :c "
J.: " Valamit nem felejtettél el odaírni a végére? :D "
Én: " Ömm...szeretlek?!
J.: Én is így gondoltam :D Én is szeretlek Shawty és nekem is hiányzol! <3 xx "
Elbeszélgettem Juju-val is közben. Mikor végre valahára leszállt a gépünk és Joe befalta a fél élelem ellátásomat, anyát pillantottam meg a terminálban. Úgy ölelt magához, mintha vagy 1 éve nem látott volna. Könnyes volt a szeme.
- Anya, te sírsz?
- Kicsim, olyan más lettél, megítélve az utóbbi telefon beszélgetésből és Margaret is mesélt. El sem tudod képzelni mennyire büszke vagyok rád és hogy mennyire hiányoztál!
- Te is nekem, anyu. Szeretlek!- szorítottam magamhoz.- Olyan sok minden megváltozott ezen a nyáron!
- Majd mesélj, és ha nem bánod bemutathatnád majd nekem Justin-t is!- mosolygott.
- Még szép! Bieber nagyszerű srác, azt hiszem ö a legjobb dolog, ami valaha történt velem.-mosolyogtam, majd észre vettem a fotósokat.- Anya, menjünk haza otthon mindent elmesélek!- karoltam át a vállát és elindultunk a parkoló irányába. 

                     

~*~

- Kicsim segítenél?- kérdezte anya, mikor épp lefele ballagtam a lépcsőn.
- Persze.-mondtam és kivettem a kezéből  a festékes vödröt.- Ez minek?- néztem rá kérdőn.
- Arra gondoltam, hogy átfesthetnénk a nappalit, olyan hangulatlan fehér.
- Há oké.
- Áthívhatnád Justin-t is is, szükségünk lesz két erős férfi kézre a bútorok miatt.
Fel is hívtam Justin-t. Kicsit bűntudatot éreztem, hogy ide ráncigálom azon a napon, mikor nincs a stúdióban és próbálna kicsit lazítani.
- Azt mondta szívesen eljön! Nekem most el kell mennem fotózásra nemsokára itthon leszek. - nyomtam egy gyors puszit anya arcára.
- Rendben kicsim, vigyázz magadra!
- Oké, te is!- intettem.
                        

~*~

Amióta haza jöttem eléggé jól fut a modell-karrierem. Kaptam egy állást a Glamour magazinnál ês ugyanúgy benne vagyok Natalie modell ügynökségében, csak Chicago-ban. El is felejtettem mondani, hogy a haza térésem óta már majdnem egy hónapja vagyok itthon. Szóval Justin-nal már majdnem két hónapja vagyunk együtt. Nem sok szabadideje van egyikőnknek sem a munkánk miatt, de az a kevés szabadnapunk is amink van próbáljuk együtt tölteni. Persze neki is kell a családjára is időt szakítani, ahogy nekem is. Ami, anyát illeti nagyon kedveli Justin-t. Szerinte teljesen kiegészítjük egymást. Ezt én is így gondolom. Persze, mikor elmegy koncertezni meg ilyenek, rám tör a szomorúság, hogy simán találhat szebbet, jobbat viccesebbet Nálam. Viszont, mikor együtt vagyunk, az semmivel nem érhet fel. Olyan édes, hogy szavakba sem tudom önteni. Múltkor is elintézte Scooter-rel együtt, hogy LA Reid is meghallgathasson. Pár hét múlva, lehet hogy aláírok egy lemez szerződést az Island Def Jam Music Group-nál. Annyira izgalmas, bár attól félek, hogy sokan csak azért kedvelnek, mert Justin a pasim, bár igen, mindig akadnak olyanok, akik nem tudják elfogadni, hogy együtt vagyunk, és nem csak a Belieber-ök között. Persze kapok nagyon édes leveleket is, és már kezd kialakulni a rajongó táborom. Egyenlőre még nem tudom, hogy a zene vagy a modellkedés mellett állapodok-e meg, még csak nyitogatom a szárnyaimat, hogy melyik tetszene jobban. Lehet, hogy egy nap majd filmekben is fogok szerepelni. Ki tudja?! :)

- Jajj, ne haragudj!- mondtam, mikor nagy gondolkodásomba majdnem neki mentem egy lánynak.

- Semmi gond! Cathy?!- tolta fel a napszemüveget a fejére.

- Demiii!- ismertem fel.

- Megiszunk valamit? Még van egy kis időm.

- Ó, persze.

- Na és, hogy kerülsz Chicago-ba?- kérdeztem miután kihozták a rendelésünket.

- El kell itt intéznem valamit! Na és Te hogy vagy? Hogy megy a modellkedés.

- Jól vagyok, köszi. Ó, nagyon szeretem.

- Remélem, azért kacsingatsz az éneklés felé is, mert elég jól megy!

- Hát igen, megyeget. Lassan, de biztosan.-mosolyogtam.

- Justin-nal mi a helyzet?

- Megvagyunk, minden rendben.

Annyira elbeszélgettünk, hogy észre sem vettük, hogy mennyire szalad az idő.

- Ohh, mennem kell, ne haragudj!- nézett az órájára Demi.

- Nem gond, nekem is mennem kell. Anya festeni szeretne.

Elbúcsúztunk egymástól és elindultam haza.

Otthon már vártak rám anyáék. Justin épp palacsintával tömte a fejét.

- Kicsit megéhezett.- mosolyodott el anya.

- Hát, azt látom!- nevettem el magam.

- Nagyon jó ez az áfonyás palacsinta, anyukád tudja mi a jó.- mondta artikulátlanul, teli szájjal. Na igen, fúúj.

- Előbb inkább nyeld le!- mosolyogtam mellé érve.

- Na és milyen volt a meló?- kérdezett az ölébe húzva engem.

- Hmmm...elment.

- Hiányoztam, mi?- kérdezte vigyorogva.

- Jaj, el sem hiszed mennyire! Minden egyes másodpercben rádgondolok.

- Tudom.- suttogta és megcsókolta a nyakamat.

- Öhhh...ne anya előtt!- suttogtam és elhúzódtam Tőle.

- Itt sincs!- mondta Justin nevetve.

Természetesen anyu szokásához híven elkezdett redezkedni, egyedül akarta elhúzni a kanapét.

- Jaj, ne anya kijön a sérved!- mondtam és Biebs-el a segítségére siettünk.

A következő egy órában festettünk. Mindenki tiszta festék volt. Szép napsárga lett a szoba, így már tényleg vidámabb. Justin össze festékezte az egyik kedvenc pólómat. Habár, annak már mindegy, ki is nyúlt meg a színe is ki van fakulva.

- Gyerekek, én elmentem veszek egy kis kínait! Félóra és itt vagyok. Vigyázzatok a házra!- parncsolt ránk, anya majd kilépett az ajtón. Természetesen átöltözött és nem festékes pólóban ment el.

- Anyud nagyon jó fej, bírom.- huppant le mellém a kanapéra Justin átkarolva a vállam.

- Igen az, én is nagyon szeretem és örülök, hogy megváltoztam.- húzódtam hozzá közelebb.

- Én is.- mondta és megsimította az arcomat.

- Akkor jó.- mondtam és csókot leheltem a szájára. Nem engedett el, vadul beletúrt a hajamba, amitől szétnyílt a szám utat engedve neki. Lehámozta rólam a pólót, már nagyon belemerültünk a csókolózásba. Amikor anya lépett be a lakásba.

- Itt is vagyok, gye...- ahogy felénk nézett elakadt a szava. Ki tudja, mit gondolt?! Pedig szinte nem is történt semmi.

- Ööö..anya, figyelj ez nem az aminek látszik!- motyogtam mgamra ráncigálva a pólót és elhúzva a számat Justinra néztem.

Sziasztok!

Szidjatok nyugodtan, szerintem nem lett valami hosszú a rész és ezért bocsánatot is kérek! Időközben, kb. a felénél a bloggeremnek is volt valami baja, úgyhogy csak ma tudtam befejezni. Remélem azért tetszik! :)

Nagyon szeretném ha összegyűlne minimum 3 komi és 5 pipa. Akkor hoznám a következőt. Jó pihenést kívánok továbbra is! 

Puszi: Loren♥