2.rész
Anya teljesen le volt sápadva, azt hittem mindjárt elájul.
- Mrs. Newstone figyeljen, mi nem..-vakargatta Justin kellemetlenül a tarkóját. Hát igen, ez valóban elég kínos helyzet volt.
- Légyszíves ezt máskor a hálószobában.- mondta anya.
- Mrs. Newstone, többet nem fordul elö.Azt hiszem most már mennem kéne.- tette zsebre a kezét Justin.- A héten találkozunk.- fordult felém.
- Jó majd hívlak!- mosolyogtam és mikor hozzám hajolt, hogy megcsókoljon gyorsan adtam egy puszit az arcára.
- Oké.- nézett rám értetlenül összehúzott szemöldökkel.- Viszlát Mrs. Newstone!- intett anyának majd kiment az ajtón.
Gondterhelt arckifejezéssel ültem le az asztalhoz.
A délután további részében igyekeztünk úgy tenni mintha nem is történt volna semmi.
Megállapítottuk, hogy a szoba sokkal hangulatosabb lett így, hogy nem unalmas fehér.
Aztán amikor vacsoráztunk anya berobbant a nagyszerü kérdésével:
- Voltatok már együtt?- kérdezte teljes nyugodtsággal a hangjában miközben felszúrt egy rántott hús szeletet a villájára.
Először azt sem tudtam kiröl vagy miröl beszél. Látván értetlenségemet mégegyszer feltette a kérdést csak másképp:
- Szűz vagy még, kislányom?
- Anya, igen az vagyok! Nem vagyok bolond, hogy azonnal az ágyába ugrok. Igen, nagyon nagyon szeretem és szinte az egész életemet ö változtatta meg, de még nem állok készen és ezt ö is tudja.
Várni fog, Anya. Tudom.
- Ne haragudj, hogy annyira kiakadtam, csak akkor döbbentem rá, hogy az én kicsi lányom felnött növé válik.- szipogta.
- Ó, Anya most miért sírsz? Ne sírj! Mindig a te Cathy-d maradok, a kislányod. Akivel átvészelted Apa betegségét és elvesztését. Akit még akkor is szerettél amikor szinte 6 évig elviselhetetlen volt. És aki mindig itt lesz neked, akármikor szükséged lesz rá. Aki mostantól majd jó lányod lesz és majd mondhatja, hogy megérdemli, hogy az anyukája legyél.- mondtam a végén már én is szipogva.
- Kicsim, akármilyen voltál mindig szerettelek és mindig tudtam, hogy egy nap minden jobb lesz. Mindig megérdemelted, hogy az anyád legyek. Na, gyere ide Kincsem!- mondta és átölelt. Egymás nyakában zokogtunk, most jöttek elö a fájdalmak, a sok év sérülései. Most jöttünk rá, hogy mennyire sokat jelentünk egymásnak. Anyának nagy szüksége lett volna rám, hogy feltudja dolgozni Apa elvesztését. De most itt vagyunk és számíthatunk egymásra.
~*~
Kézen fogva mentünk Chicago utcáin. Eléggé sok lány követett minket, de Justin-t nem zavarta és engem sem különösebben. Jus és én is adtam nekik autogramot. (Meg is lepődtem, hogy tőlem egyátalán kértek.) Biebs valóban nagyon édesen viselkedik a rajongóival, mintha a családja, közvetlen barátai lennének. Az egyik lányt meg is kellett vigasztalni, mert annyira felzaklatta a tény, hogy látta imádottját. Hát nem mondom eléggé megriasztott, hogy annyira sírt.
- Akkor irány Los Angeles!- szálltunk be az autóba.
- Nagyon édesek a rajongóid!- mondtam.
- Tudom, imádom őket.-mosolygott.
Az út eléggé kellemes volt, bár csak úgy lehetett túl élni, hogy letekertük az ablakokat. Könyökölve néztem a mellettünk elsuhanó tájat. Los Angelesben jellegzetes, hogy az utat hatalmas pálmafák szegélyezik és égszínkék vízű, aranyhomokos tengerpartok hívogatják az arra járókat. Persze Los Angeles sem arról szól, hogy mindenhol jó a megélhetés. Itt is vannak gettók, ahol sajnos elég sanyarú az élet.
Persze, mi a gazdagabb területre mentünk. Pontosabban Justin egyik kis stúdiójába, ami egy mellékutcában található.
- Szállj ki, addig én leparkolok, de várj meg.- nézett rám Justin.
- Oké.- szálltam ki.
Elég messzire ment. Csak vártam...vártam..vártam. Vagy fél órán át. Egyszer meg is csörgettem, de semmi.
Aztán elhatároztam, hogy bemegyek az épületbe.
Scooter már ott volt.
- Szia!- köszönt, mikor beléptem.
- Heló!- viszonoztam a köszönést.
- Hát, Justin-t hol hagytad?
- Még leparkol azt mondta.
- Jól, van, talán akkor ha szeretnéd el is kezdhetjük.
~*~
A stúdió egyik eldugott részénél gitározgattam, amikor az ajtón Justin rontott be.
- Hol van Cathy?-kérdezte idegesen.
- Hátul gitározik. Mi a baj, Justin?- hallottam menedzsere hangját.
- Cath, miért nem szóltál, hogy bejöttél?- állt meg előttem.
- Mert te meg fél órára úgy eltűntél, mint a sicc.-néztem a szemébe.
- Volt egy kis dolgom.- mondta lesütött szemmel.
Végre felvettük életem első dalát. Én magam írtam. Nem nagyképűségből mondom, de szerintem elég jó lett. Abban maradtunk, hogy a lemezszerződésről a jövőhéten fogunk beszélni, mert még ugye nem töltöttem be a 18-at és Anyu is kell hozzá. Annyira izgalmas és szerintem jó döntés volt, mikor belevágtam az éneklésbe. Imádom. Gyakran gitároztam és videókat töltöttem fel csatornámra. Csekély számú rajongóimnak, akik a modell karrierem lépéseit követték nőtt a száma. Akadtak olyanok is, akik azt mondták, hgy csak azért járok Justin-nal, mert által akarok híres lenni. Ezek a megnyilvánulások eleinte eléggé rosszul érintettek, de már tudtam kezelni a helyzetet és elfogadni, hogy bizony nem szerethet mindenki.
Hogy, hogyan vált a felvágott nyelvű Chicago-i lányból egy kissé érzékeny lelkű már-már szinte felnőtt nő? Látjátok, ezt magam sem tudom. Talán a küzdelem alakított ilyenné, a másokkal való túl sok összetűzés. Hogy 17 évesen elfáradjak és végül egy fiú (Nem is akármilyen fiú!!!;)) hatására visszatérjek a jó irányba.
Persze drága barátnőmről, Nessie-ről sem feledkeztem el. Igyekeztünk mindennap beszélni, ami az idő eltolódás miatt nem sokszor volt megvalósítható. De még is hol az egyikünk, hol a másikunk volt teljesen álmos, mégis jókat tudtunk nevetni.
Sziasztok!
Tudom, hogy ez egy totálisan összecsapott, unalmas rész lett, de most ennyi telt tőlem. Igazából ihletem sem volt. Arra gondoltam, hogy egy darabig kicsit szüneteltetem a blogot, mert nem hiszem, hogy sok mindenkit érdekelne. Ha szeretnél társíró lenni, írj Twitteren privátba (@dakingbiebss) vagy az e-mail címemre (borosif@freemail.hu) Bocsi, csak valamiért (nem tudom, az okát) mostanában szétszórt vagyok és ihlet sem nagyon jön ehhez a bloghoz. Mindegy, mindannyiótokat akik olvassák ezt a blogok nagyon szeretlek!!! (L)
Sok-sok puszi (Sikeres suli kezdést kívánok!): Loren♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése